Márpedig a Beach House meg merte tenni, s ahogy meghallgatjuk a Thank Your Lucky Starst, egy pillanatig sem érezzük, hogy ez holmi szemtelenség vagy megalománia eredménye volna. Az árulkodóan beszédes formában, vinilen vörös plüssbársony borítással kijött Depression Cherry és a frissebb album számait egy időben rögzítették, de sok tekintetben más zenei és hangulati világ sugárzik belőlük – miközben persze számról számra érezzük az alkotók (az énekes-billentyűs Victoria Legrand és a gitáros Alex Scally) jellegzetes kéznyomát.
Először is a Thank Your… dalait néha kevésbé kifinomultnak, itt-ott pozitív értelemben nyersnek és lecsupaszítottnak érezzük – elég csak meghallgatni az All Your Yeahs gátlástalan goth-popját. A gitárhang kevésbé burkolózik a reverb torzításba, a tónus pedig markánsabban rockos. Mindemellett tudjuk, hogy a Beach House dalai mindig is a melankólia és a boldog nosztalgia hangulatai között egyensúlyoznak – nos, ezen az albumon néha mindez elbillen szinte az elégikusság felé (az Elegy To The Void címe is beszédes), miközben, sokszor ugyanazokból a dalokból az álomszerű lebegés, sőt még a krautszerű motorikus ritmus sem hiányzik. S amilyen terjedelmes életművet létrehoztak az utóbbi évtizedben, már az önidézetek is ott vannak a repertoárban: Legrand billentyűsjátéka a Common Girlben egy az egyben idézi meg a Bloom album egyik híres számát, az On The Sea-t.
A legfurcsább mindazonáltal az, hogy hiába hallgatjuk meg akár egymás után az idei év két Beach House-albumát, nem érezzük azt, hogy ezzel mindent kiadtak volna a kezükből: a Thank Your Lucky Stars úgy erősíti tovább a zenekar reputációját, hogy további nagyszerű albumok ígéretét is magában rejti.
Sub Pop, 2015
