Nekrológ

A zongora gyilkosa

Jerry Lee Lewis (1935–2022)

Zene

1964-ben a Beatles volt a legnagyobb, de akkor még csak kevesen tudták, hogy Lennonék Nyugat-Németországból rajtoltak. Ezért a hamburgi Star Club ugyanúgy a popzene bölcsőjének tekinthető, mint Memphisben a Sun Records stúdiója a Union Avenue 706. szám alatt. Ahol nemcsak Elvis Presley, Johnny Cash, Carl Perkins és Roy Orbison rögzítette klasszikus lemezeit, de az a Jerry Lee Lewis is, aki csak boogie-woogie-t tudott zongorázni, ám azt gyilkos módra.

És igaz ugyan, hogy a Star Club nevének hallatán mindenkinek a Beatles ugrik be, de talán érdemes megjegyezni, hogy Jerry Lee Lewis is fellépett ott. Az 1964. április 5-i koncert felvétele pár hónappal később lemezen is megjelent. A Live At Star Club című album akkor nem sok vizet zavart, de ma már minden idők legjobb rock and roll albumának tartják, és nem ok nélkül.

De Lewis nemcsak a „beatlemánia” tetőzése, vagy a rockabilly elsorvadása miatt nem rúghatott labdába 1964-ben. Az ötvenes évek közepén indult páratlan karrierjének hamar befellegzett, miután 1958-ban kiderült, hogy összeházasodott 13 éves kuzinjával. Az énekes-zongorista a botrány kirobbanása után az amerikai rádiók és koncerthelyszínek feketelistájára került, és ezért is vállalt fellépéseket olyan „egzotikus” helyeken, amilyen Hamburg volt.

Származását tekintve viszont épp ő tűnik egzotikus alaknak, legalábbis, ha annak tekintjük David Lynch vagy a True Detective első évadjának hőseit. Jerry Lee Lewis a „Mély Délről” érkezett, a Louisiana és Mississippi állam határán fekvő kisvárosban, Ferrydayben született 1935. szeptember 29-én. Szülei szegénységben éltek, lakásukban nem volt sem víz, sem áram, egyetlen vagyontárgyuk egy kurblis lemezjátszó volt. Apja italra és lemezekre költötte a pénzt, a családot a rokonok és a helyi keresztény gyülekezet támogatta. Jerry Lee erőszak és tragédiák közepette nőtt fel, így akár szimbolikusnak is tekinthető az az epizód, hogy miután nyolcéves öccsét halálra gázolta egy részeg sofőr, apja megbilincselve, rendőri kísértettel vehetett csak részt a temetésen.

Az ifjú Lewis előtt két út állt, az egyik a börtönbe, a másik a templomba vezetett. Prédikátor szeretett volna lenni, de a templomi billentyűs hangszer még jobban megbabonázta. Autodidaktaként kezdett játszani rajta, és első mutatványával, a Stille Nacht boogie-woogie változatával egyszerre nyűgözte le és borzasztotta el gyülekezetét. Első zenekarát két unokatestvérével alapította 1950 körül – Mickey Gilley countryénekesként, Jimmy Swaggart pedig teleevangelistaként futott be a hatvanas években –, countrydalokat, gospelt adtak elő, és persze boogie-woogie-t.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.