Nekrológ

A zongora gyilkosa

Jerry Lee Lewis (1935–2022)

Zene

1964-ben a Beatles volt a legnagyobb, de akkor még csak kevesen tudták, hogy Lennonék Nyugat-Németországból rajtoltak. Ezért a hamburgi Star Club ugyanúgy a popzene bölcsőjének tekinthető, mint Memphisben a Sun Records stúdiója a Union Avenue 706. szám alatt. Ahol nemcsak Elvis Presley, Johnny Cash, Carl Perkins és Roy Orbison rögzítette klasszikus lemezeit, de az a Jerry Lee Lewis is, aki csak boogie-woogie-t tudott zongorázni, ám azt gyilkos módra.

És igaz ugyan, hogy a Star Club nevének hallatán mindenkinek a Beatles ugrik be, de talán érdemes megjegyezni, hogy Jerry Lee Lewis is fellépett ott. Az 1964. április 5-i koncert felvétele pár hónappal később lemezen is megjelent. A Live At Star Club című album akkor nem sok vizet zavart, de ma már minden idők legjobb rock and roll albumának tartják, és nem ok nélkül.

De Lewis nemcsak a „beatlemánia” tetőzése, vagy a rockabilly elsorvadása miatt nem rúghatott labdába 1964-ben. Az ötvenes évek közepén indult páratlan karrierjének hamar befellegzett, miután 1958-ban kiderült, hogy összeházasodott 13 éves kuzinjával. Az énekes-zongorista a botrány kirobbanása után az amerikai rádiók és koncerthelyszínek feketelistájára került, és ezért is vállalt fellépéseket olyan „egzotikus” helyeken, amilyen Hamburg volt.

Származását tekintve viszont épp ő tűnik egzotikus alaknak, legalábbis, ha annak tekintjük David Lynch vagy a True Detective első évadjának hőseit. Jerry Lee Lewis a „Mély Délről” érkezett, a Louisiana és Mississippi állam határán fekvő kisvárosban, Ferrydayben született 1935. szeptember 29-én. Szülei szegénységben éltek, lakásukban nem volt sem víz, sem áram, egyetlen vagyontárgyuk egy kurblis lemezjátszó volt. Apja italra és lemezekre költötte a pénzt, a családot a rokonok és a helyi keresztény gyülekezet támogatta. Jerry Lee erőszak és tragédiák közepette nőtt fel, így akár szimbolikusnak is tekinthető az az epizód, hogy miután nyolcéves öccsét halálra gázolta egy részeg sofőr, apja megbilincselve, rendőri kísértettel vehetett csak részt a temetésen.

Az ifjú Lewis előtt két út állt, az egyik a börtönbe, a másik a templomba vezetett. Prédikátor szeretett volna lenni, de a templomi billentyűs hangszer még jobban megbabonázta. Autodidaktaként kezdett játszani rajta, és első mutatványával, a Stille Nacht boogie-woogie változatával egyszerre nyűgözte le és borzasztotta el gyülekezetét. Első zenekarát két unokatestvérével alapította 1950 körül – Mickey Gilley countryénekesként, Jimmy Swaggart pedig teleevangelistaként futott be a hatvanas években –, countrydalokat, gospelt adtak elő, és persze boogie-woogie-t.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.