És igaz ugyan, hogy a Star Club nevének hallatán mindenkinek a Beatles ugrik be, de talán érdemes megjegyezni, hogy Jerry Lee Lewis is fellépett ott. Az 1964. április 5-i koncert felvétele pár hónappal később lemezen is megjelent. A Live At Star Club című album akkor nem sok vizet zavart, de ma már minden idők legjobb rock and roll albumának tartják, és nem ok nélkül.
De Lewis nemcsak a „beatlemánia” tetőzése, vagy a rockabilly elsorvadása miatt nem rúghatott labdába 1964-ben. Az ötvenes évek közepén indult páratlan karrierjének hamar befellegzett, miután 1958-ban kiderült, hogy összeházasodott 13 éves kuzinjával. Az énekes-zongorista a botrány kirobbanása után az amerikai rádiók és koncerthelyszínek feketelistájára került, és ezért is vállalt fellépéseket olyan „egzotikus” helyeken, amilyen Hamburg volt.
Származását tekintve viszont épp ő tűnik egzotikus alaknak, legalábbis, ha annak tekintjük David Lynch vagy a True Detective első évadjának hőseit. Jerry Lee Lewis a „Mély Délről” érkezett, a Louisiana és Mississippi állam határán fekvő kisvárosban, Ferrydayben született 1935. szeptember 29-én. Szülei szegénységben éltek, lakásukban nem volt sem víz, sem áram, egyetlen vagyontárgyuk egy kurblis lemezjátszó volt. Apja italra és lemezekre költötte a pénzt, a családot a rokonok és a helyi keresztény gyülekezet támogatta. Jerry Lee erőszak és tragédiák közepette nőtt fel, így akár szimbolikusnak is tekinthető az az epizód, hogy miután nyolcéves öccsét halálra gázolta egy részeg sofőr, apja megbilincselve, rendőri kísértettel vehetett csak részt a temetésen.
Az ifjú Lewis előtt két út állt, az egyik a börtönbe, a másik a templomba vezetett. Prédikátor szeretett volna lenni, de a templomi billentyűs hangszer még jobban megbabonázta. Autodidaktaként kezdett játszani rajta, és első mutatványával, a Stille Nacht boogie-woogie változatával egyszerre nyűgözte le és borzasztotta el gyülekezetét. Első zenekarát két unokatestvérével alapította 1950 körül – Mickey Gilley countryénekesként, Jimmy Swaggart pedig teleevangelistaként futott be a hatvanas években –, countrydalokat, gospelt adtak elő, és persze boogie-woogie-t.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
