Interjú

„Nevezheted liberális mennyországnak”

Bródy János

Zene

„65 évesen már eleve mindenhez úgy nyúl az ember, hogy lehet, hogy ez lesz az utolsó alkalom” – nyilatkozta lapunknak tizenegy éve, koncertje előtt. Idén újra fellép a Budapest Arénában. 2011-ben, Illés szekerén című albumával lezártnak tekintette az életművét is, azóta két újabb nagylemeze jelent meg, és most elkészült egy Bródy-film is.

Magyar Narancs: A méreteken, a hangerőn és a nézőszámon túl, számodra mi a különbség az arénabeli és egy „hétköznapi” koncert között?

Bródy János: Az Arénában és az elődjében, a BS-ben is volt önálló koncertem, számos előadásban voltam vendég meg közreműködő, így elég jól ismerem azt az atmoszférát, ami az ilyen koncerten körülveszi a színpadra lépőt. Ez sok tekintetben jelentősen más, mint egy klubkoncert, ahol nincs előre fixálva a műsorrend, és nem okoz nagy zavart, sőt, néha élvezetes, ha eltérünk az előre megbeszélt dolgoktól. De egy ilyen nagy koncertre sem kell sokat próbálnunk, hiszen mindenki ismeri a számokat. Az igazi kihívás inkább a technika, a közönség felé irányuló hangkép mellett a színpadi hangzás, az úgynevezett kontroll is, amelynek gondos beállítása előfeltétele az örömteli muzsikálásnak.

MN: Te magad mennyire veszel részt a színpadkép, a látvány kidolgozásában?

BJ: Ami engem illet, nem igazán foglalkozom ilyesmivel. Mivel azt én úgyse látom, rá­bízom magam azokra, akik nálam jobban tudják, hogy milyen látványelemek illenek az előadásomhoz. Talán csak abban vagyok következetes, hogy szeretem, ha a dalok szövege, főként az új daloké, felkerül a kivetítőkre, mert erősen szövegközpontú az a forma, amit én a színpadon előadok.

MN: Más hasonló korú fellépőknél gyakori az archív felvételek bejátszása, illetve a vendégjárás. Te nem nagyon éltél ezekkel a hatásos elemekkel. Mi ennek az oka?

BJ: Nem igazán kultiválom a show-elemeket, mert úgy érzem, hogy elvonja a figyelmet a lényegről. Tudom, hogy ma már a látvány legalább annyira fontos, mint a zene, de az nem az én műfajom. A lényeg az, hogy van itt egy figura, aki már több évtizede dalokban próbálja elmondani a véleményét a világról. Aki eljön a koncertre, engem akar még látni élőben a színpadon.

MN: Te állítod össze a számok sorrendjét?

BJ: A műsor összeállítása az én dolgom, de figyelembe veszem a „hozzámértők” véleményét is. Nem könnyű eldönteni, hogy melyik az a huszonnégy dal, ami elég jól kirajzolja az eddigi pályámat, de igyekeztem úgy összerakni a programot, hogy a kihagyhatatlan dalok mellé beférjenek azok is, amiket én nem szeretnék kihagyni. Mind a nyolc szólólemezemről lesznek dalok, így természetesen a legutóbbi Gáz van, babám! című albumról is bekerültek a jelentősnek ítélt számok.

MN: Illés- és Fonográf-számok nem?

BJ: Csak olyan számok szerepelnek a koncerten, amelyeket már valamelyik önálló lemezemre felvettem. Véletlenül sem szeretném magam kiváló orgánummal rendelkező kollégáimhoz hasonlítani, csak olyan dalt énekelek el, amit hitelesen tudok képviselni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A polgármester kételkedik a pofonjáról készült felvételben, pedig létezik

Nagy János szigetszentmiklósi polgármester képviselői kérdésre nem cáfolta, hogy megütött egy helyi lakost az adventi vásárban, ugyanakkor megkérdőjelezte az erről készült térfigyelő kamerás felvétel létezését. Lapunk a vita eldöntését azzal segíti, hogy közreadja a felvétel egyik részletét. A polgármester pofonja utáni testületi ülésen a városvezetőt kötelezték arra, ha büntetőügy részese lesz, köteles arról beszámolni.