A mindenes - Hamvai Kornél: Szigliget (színház)

  • Csáki Judit
  • 2007. június 7.

Zene

A bohózatot a Nemzeti Színház stúdiójában mutatták be. A helyet a bemutató napján Gobbi Hildáról nevezték el. Ezzel a névhasználattal én írásban még várnék egy kicsit; egyrészt szoknom kell, másrészt ki tudja, nem lesz-e az egész ház egy konferenciaközpont kiszolgáló traktusa hamarosan, ahhoz meg mi köze lenne Gobbinak. Amúgy meg, ha valamire, hát erre biztosan illik a mondás, miszerint a Nemzeti Színházért küzdő és adakozást indító Gobbi Hilda "nem ilyen lovat akart". Hiába nézi már vagy öt éve elgondolkodva egy bronzzsöllyéből Párkányi Péter szobra az épületet - rajta Párkányi Péter múzsáival -, nem és nem bírja lenyomni a saját torkán... Sem a textust, sem a kontextust - hogy pontosabb legyek. Ennyit erről.

A bohózatot a Nemzeti Színház stúdiójában mutatták be. A helyet a bemutató napján Gobbi Hildáról nevezték el. Ezzel a névhasználattal én írásban még várnék egy kicsit; egyrészt szoknom kell, másrészt ki tudja, nem lesz-e az egész ház egy konferenciaközpont kiszolgáló traktusa hamarosan, ahhoz meg mi köze lenne Gobbinak. Amúgy meg, ha valamire, hát erre biztosan illik a mondás, miszerint a Nemzeti Színházért küzdő és adakozást indító Gobbi Hilda "nem ilyen lovat akart". Hiába nézi már vagy öt éve elgondolkodva egy bronzzsöllyéből Párkányi Péter szobra az épületet - rajta Párkányi Péter múzsáival -, nem és nem bírja lenyomni a saját torkán... Sem a textust, sem a kontextust - hogy pontosabb legyek. Ennyit erről.

A Szigliget önálló és originális dráma - ne tévesszen meg senkit, hogy a színlap szerint Hamvai Kornél Michael Frayn Balmoral című darabjából írta. Mert persze tényleg abból írta; Frayn darabjában a királyi nyári rezidencia már csak volt, és immáron húsz éve írói alkotóház; az egész egyébként 1937-ben történik, tehát Frayn szerint annak idején a "nagy októberi" Angliában történt; ráadásul a szereplőkben az irodalomban jártas közönség a kor igazi íróit ismerheti föl; aztán a kavarodás egyes elemei, a személytévesztések, a nyughatatlan hulla, a külföldi újságíró (orosz, a nagy orosz kapitalizmusból, ahol ugyebár nem történt semmi) is Frayn találmányai... De csöppet sem fontos, honnan valók a motívumok. Mert a Szigligetben minden virtigli.

Elsősorban is az alkotóház maga. Bátonyi György egészen bizonyosan alapos terepszemlét végzett, mielőtt színpadra rakta az alkotóház társalgóját. A darab 1953-ban játszódik - ott azóta sem sok változott, nagyjából áll az idő. Van patina bőven, igaz, a lepusztult fajtából.

A figurák is letűnt alakok - legalábbis a mából visszanézve: múlt idők szereplői, virulensek, aktívak, mintha energiaital formájában nyelték volna magukba az örök társadalmi boldogság eszméjét. Hamvai bohózatot írt - noha műfajnak a balmorál szót találta ki; annyira nem jó, mint amennyire kézenfekvő szóvicc -, az ötvenes évek és a politikai tréfák a komikum egyik forrása, a figurák a másik, a sztori a harmadik, és a források szépen egymásba érnek, és sodró, széles, erőteljes bohózattá folynak össze. Babarczy László rendezése láthatóan a ritmus és a tagolás, a kiemelés és az ismétlés pontosságára koncentrál - végtére ez itt a mindent nyitó kulcs.

A figurák közt akad egy, a Boncz Kálmán nevű író; ő a Rákosi-diktatúra nem "előremutató", hanem rezignált, kiégett és ironikus alakja. Garas Dezső jobbára egy fotelból kommentálja az eseményeket, fotelja pedig nagyjából a közönség és a játéktér határán áll. A mi idegenvezetőnk, mondjuk így. Az ő szemével is látjuk, ami történik: olasz kommunista riportert várnak a házba - Mertz Tibor a fura képződményt leginkább Mars-jövevénynek mutatja, bizonyos értelemben igaza is van -, hogy interjút készítsen Rákosi kedvenc írójával. Ezért aztán nagyon aggodalmas a mindenható gondnok - Blaskó Péter igyekezetét a páni félelem vezérli. Darányi gondnok ettől még nem enged hatalomgyakorló reflexeiből: úgy dirigálja az írókat, mint aki tudja, előbb a rend jön, aztán a művészet.

És éppen itt alkotja soron következő termelési drámáját az íróasszony is: Udvaros Dorottya alakításában parányival több reflektáltság van az optimálisnál, tudja, hogy mit kell gondolnunk a karrier-kőműves író-iparosról, és ezt játssza bele Lukics Máriába. Az ő bohózati karaktere akkor erősödik föl, amikor az olasz riporterben meglátja a végső menekülés nagy lehetőségét, és mindent bedob, ami nem ideológia.

És van még egy ÁVH-s politikai tiszt (nő), aki az olasz riporter lépését vigyázza - bohózat lévén persze ügyetlenül. Sipos Vera a figura magánéleti tragédiáját, viszonzatlan szerelmét is sarkosan, bohózatra játssza. És van még egy kritikus - Hamvai vitriolos tolla nem kímél és nem téved -, aki a termelésidráma-írónő agyba-főbe csalt férje, és van még egy hiperkarrierista fiatal író, aki nem ismer lehetetlent, mégis mindig veszít.

És van a mindenes - ő a mindenes, tényleg: Gazsó György refrénszerűen viszi át nagy lomha léptekkel a színen a vödrét lóbáló kisembert (nekem Örkény jutott eszembe), aki mindent túl fog élni itt, és még lop is, de ügyesen, és még szabotál is, de azt is ügyesen, akinek csak a magához való esze van meg, az viszont mindig kéznél. Malacsik mindenes tud élni az élet kínálta váratlan fordulattal, amikor - bohózat! - egy tetsz- majd igazi halott helyett a kitüntetni tervezett nagy írót, Sass Tibort kell eljátszania. Ez a - gyorsöltözésekkel tűzdelt - kettős alakítás a tejszínhab az egészen, ellenállhatatlanul mulatságos, mert Gazsó a blazírtat és a felfújt hólyagot egymásban is képes megjeleníteni; és jön a tejszínhabra még egy kis csokiszósz, amikor az élet úgy diktálja, hogy az éppen írót játszó mindenes a kényszerből mindenessé lefokozódott gondnokot csuklóztatja, ebben meg Blaskó remekel, végre, a tragédiák után, a nevettetésben...

Nem is: asszem, röhögtünk, de nagyon.

Nemzeti Színház Stúdió, május 11.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.