Zene

Kit szeretünk, ha Rihannát szeretjük?

Fogadnánk, hogy olyan lesz ez a Sziget is, mint az európai focibajnokság: a mezőny híg, a játék kockázatmentes, de a sztárok elviszik a show-t, miközben mi csak azért is a kis csapatoknak szorítunk: legyenek ők a befutók.

Játsszon-e az Opera musicaleket? – erre a kérdésre hosszú időn át határozottan nemleges volt a válasz.

Ütemesen javul a helyzet, de ma is nagyon kevés a női szerző a hazai könnyűzenében. Mennyi múlik a példaképek hiányán, és mennyi egy teniszmeccsen?

menny és pokol, beatboxolnak a tündérek. Éjszaka éjszaka hátán. Már a Hold sem a régi.

Volt már tagja bluescsapatnak, dzsesszkvintettnek, baszk varietécsoportnak, énekelt bárokban és a Montmartre utcáin éppúgy, mint a Mont Blanc tetején. Az utóbbi évek egyik jelentős francia felfedezettje a múlt héten Budapesten lépett fel, akkor beszéltünk vele.

Az ösvény, amelyet hajdan Leonard Bern­s­tein, Lukin László és mások kezdtek kitaposni, mostanra főútvonallá szélesedett: a zenei ismeretterjesztés ma már sokak által kedvvel gyakorolt, változatos műfaj.

Az ember ösztönösen fél a tűztől: ezzel a félelemmel játszanak az egyre divatosabb tűztáncos, tűzartista- és tűzzsonglőr-előadások. A hagyományos cirkusz hívei lenézik őket, ők viszont állítják, hogy ez önálló művészeti forma – bár néha az extrém sportokra emlékeztet.

„Világszerte elismert tény, hogy a zenészetre való képesség a magyar nemzetben igen nagy mértékben megvan, úgy, hogy a zenében a culturális életnek nagyon életképes csiráját látjuk, (Helyeslés.) mely felhívja az államot arra, hogy ide is fordítsa tevékenységét. (Tetszés.)