SZIGET 2016

I. Riri, a fülledtség úrnője

Rihanna

  • - greff -
  • 2016. szeptember 4.

Zene

Kit szeretünk, ha Rihannát szeretjük?

A kérdéssel persze nemcsak a Budapesten most másodszor a hódolói elé lépő barbadosi félistennő kínálható meg, hanem a kortárs popzene egészének egyik kulcsproblémáját jelzi – idén egyébként a Michelle Obamától a zenemagazinokon át a New York-i, londoni vagy debreceni gimnazisták által is a legnagyobbnak gondolt Beyoncé kapcsán tették fel a legtöbbször. Hiszen vajon hol lép be a képbe az önkifejezés, a saját aura, az egy és oszthatatlan személyiség egy olyan művészi (vagy jó, legalábbis művésziszerű, nyomokban művészi elemeket is hordozó) produkció esetében, amelyet alsó hangon is tucatnyi szerző jegyez?

Rihanna (alattvalóinak csak: Riri) eddigi legjobb lemezein (Good Girl Gone Bad, Rated R, Loud) például darabonként húsz feletti a dalírók száma (ebbe persze beletartoznak azoknak a témáknak a szerzői is, akik a hangmintázott részek eredetijeivel járultak hozzá a végeredményhez), ami mégiscsak újszerű jelenség a sok újjal manapság nem igazán hengerelő popzenében. Mert az persze a legkevésbé sem váratlan, hogy egy kiemelkedő énekesnőnek mások írják a számokat: a Holland–Dozier–Holland triótól a Stock–Aitken–Waterman hármasig sokan tudnának mesélni erről, ahogy arról is, hogy rájuk persze a pár száz javíthatatlan mindentudón kívül már rég nem emlékezik senki sem, míg az általuk magas színvonalon kiszolgált Diana Rossra vagy Kylie Minogue-ra nagyon is. Ők azonban mégiscsak többé-kevésbé egynemű zenei szövetet szőttek, amelyet könnyű volt aztán közös munkával hitelesen a produkció arcát adó énekesnő imázsához igazítani. Rihannáé ellenben már csak azért is bonyolultabb eset, mert még azt sem lehet megmondani, hogy a popzene óriáshalmazát leszámítva pontosan milyen zsánerhez is lehetne odakötni a nevét. Énekelt ő már – és most csak a legerősebbekből szemezgetünk – dancehallt (Pon De Replay) és house-t (We Found Love), r&b-t (Umbrella) és hiphopot (Raining Men), folkot (FourFiveSeconds) és trapet (Bitch Better Have My Money) meg reggae-t (Man Down), modern latint (Te Amo) és – de legyen ennyi is elég. Ám épp itt jön az, ami a legérdekesebb! Amikor ugyanis Rihanna az aktuális lemezén, az idén év elején kiadott Antin először szólt bele határozottabban a zenéjébe, és érvényesítette jobban a maga ízlését (egy sor dalt a bekábult hiphop irányába tolva), a végeredmény akkor is ugyanannyira otthonosan és hitelesen hangzott, mint bármikor korábban. Vagyis az attitűd, a falrengető pimaszság és a százszázalékos páratartalmat biztosító túlfűtöttség, ami ezt a fiatal nőt (a tényleg kiváló hangjának azonnal felismerhető tónusa mellett) a globális szupersztárságig repítette, már a kezdetek kezdetén is az övé volt, és a mai napig intakt maradt, hogy ennek segítségével fogja össze a poptörténet nagyjából összes évtizedéből a lába elé hordott motívumokat. Ennek egyelőre szinte tökéletes sikere pedig, lássuk be, van akkora teljesítmény, mint végigírni egy teljes albumot.

A Sziget nagyszínpadára nem egy marionettbáb érkezik tehát, hanem valaki, aki a nehézkedési erejével magához tudta hajlítani az összes teret, amelybe eddig belerakták. Ráadásul erre az okoskodásra sincs végeredményben semmi szükség: a slágerek itt aztán tényleg magukért beszélnek majd, a főhősnő ellenállhatatlan lesz és gyönyörű, a műsor pedig vicces, szexi és vaskosan ízléstelen egyszerre. Ha már a fénykorát élő Madonnáról lemaradtunk anno, most itt a lehetőség, hogy legalább ezen a terepen helyreállítsuk egy kicsit a világ rendjét.

Dan Panaitescu nagyszínpad, augusztus 11., 21.30

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.