A nép ópiuma: Ördög tudja (Juszt László műsora)

  • Pálos György
  • 2003. október 30.

Zene

Csütörtök esténként főműsoridőben jelentkezik A tévé ügyvédje, más néven a megoldások show-ja. Jómagam, a nézők százezreivel, izgatottan várom a kezdést, mert a műsort beharangozó szpot szerint Juszt úr velünk, a nézőkkel együtt készíti az adást. Menő médiakutatók szerint az ilyen kijelentések mögött általában interaktív műsorkészítés esete forog fenn, s lám, igazuk is van, nemhiába tiszteljük a médiaelméletek avatott pápáit. Igen, A tévé ügyvédje élő, azaz egyenes adásban készített műsor, ami annyit tesz, hogy az összes többi élőnek mondott programmal szemben itt valóban egyenesben, a szemünk előtt bomlik ki a cselekmény. S aki már hallott ezt-azt a Magyar Televízió sanyarú technikai felszereltségéről, kellemesen csalódik, hiszen viszonylag flottul, zavarmentesen halad előre az adás, nincsenek kép- és hanghibák, s a bejátszások is időben startolnak.
Csütörtök esténként főműsoridőben jelentkezik A tévé ügyvédje, más néven a megoldások show-ja. Jómagam, a nézők százezreivel, izgatottan várom a kezdést, mert a műsort beharangozó szpot szerint Juszt úr velünk, a nézőkkel együtt készíti az adást. Menő médiakutatók szerint az ilyen kijelentések mögött általában interaktív műsorkészítés esete forog fenn, s lám, igazuk is van, nemhiába tiszteljük a médiaelméletek avatott pápáit. Igen, A tévé ügyvédje élő, azaz egyenes adásban készített műsor, ami annyit tesz, hogy az összes többi élőnek mondott programmal szemben itt valóban egyenesben, a szemünk előtt bomlik ki a cselekmény. S aki már hallott ezt-azt a Magyar Televízió sanyarú technikai felszereltségéről, kellemesen csalódik, hiszen viszonylag flottul, zavarmentesen halad előre az adás, nincsenek kép- és hanghibák, s a bejátszások is időben startolnak.

A műsor kettéosztott stúdióban játszódik, egyik felén egy kék színű, hangszigetelt kalicka, ahol fiatal kollégák lógnak a telefonon, a másikban a porond, amit körülül a nagyérdemű, aki még nálunk is élőbben élvezheti a megoldások show-ját. A modernista főcím után

a kék szalonban

kezdünk, ahol a műsorvezető egyenként bemutatja azokat a személyeket, akik már a kezdet kezdetén bőszen kommunikálnak telefonkészülékük segítségével, még felpillantani sincs idejük, annyira lefoglalja őket az a sok témavázlat, kérés, megkeresés, amit mi, nézők Juszt ügyvéd úrnak felajánlunk. Ezután a műsorvezetővel együtt belépünk a "küzdőtérre", a tulajdonképpeni stúdióba, amit az ottani nézők meglepően diszkrét tapssal honorálnak, nincs fölpattanásos őrjöngés, eksztatikus ováció. A stúdió egyébként szép színes, sok benne a piros meg a narancs, amit jól kiegészít a csillogó fekete pévécépadló, de nekem az óriás méretű sárga keretes monitor a kedvencem.

A tévé ügyvédje abból a nem alaptalan feltételezésből indul ki, hogy a média hatalom, s ebből adódóan könnyebben tud utánajárni bizonyos elintézetlen ügyeknek. Amiből van persze bőven: engedély nélkül épült, eladásra kínált házaktól a mozgássérültek számára készült emelőszerkezetig, amit a rászorultak csak tanfolyam elvégzése után használhatnak. Vagy mi a helyzet a műtőben mobiltelefonáló orvossal, vagy akár az ilyen esetekre szakosodott ügyvéddel, akit az orvosi kamara elmarasztal? Az ilyen és ehhez hasonló

apró-cseprőnek tűnő témák

jól megférnek nagyobb horderejű társaikkal (földhivatali korrupció, gyanús ügyészi eljárás...), s noha logikai láncolatot nem alkotnak, mégis "gurul" az adás. Köszönhető mindez annak, hogy az egyes bejátszások meglepően informatívak, igen sok tényfeltáró újságírásra utaló megnyilvánulást fedezhetünk fel, s nem kizárólag arról a moralizáló felvetésről van szó, hogy csúnya dolog-e, ha átverjük embertársainkat. A stúdióba meghívott vendégek többsége egyenesen válaszol a feltett kérdésre, s nem nagymonologizál kedvenc mikrofonállványának. Nem állítom, hogy a műsort lélegzet-visszafojtva ültem végig, s hogy gondolataim nem kalandoztak el néha-néha (eszembe jutott például az Ügyvédek című sorozat is), pusztán annyit szerettem volna megjegyezni, hogy a közszolgálati televízió egy átlagos, nézhető közszolgálati műsort sugároz csütörtökönként, főműsoridőben.

A tévé ügyvédje legpolemikusabb eleme maga a műsorvezető, Juszt László, akinek személye tradicionálisan megosztja a nézők millióit: vagy rajonganak érte, vagy ki nem állhatják. Jelen esetben tartózkodnék attól, szidjam vagy dicsőítsem, pusztán megjegyezném, hogy nem kezicsókolomozik többé, amitől korábban reflexből kikapcsoltam a tévét. Juszt úr visszafogott hangnemben tereli nyáját, nem veszi el a szót vendégeitől, ravaszkásan, néha sokatmondóan mosolyog, amitől fel-felsejlik egyik korábbi, igen problematikus próbálkozása, a Szabad száj című televíziós szörnyedelem, de mindaz már a múlté, új korszak új imázsával van dolgunk. Juszt úr bennfentes és ironikus arckifejezéséről nekem inkább az ördög ügyvédje kifejezés ugrik be, határozottan van benne valami Luciferből.

A legutóbbi adás egyik húzó témájának harangozta be Juszt úr a reggeli ital kontra tej című problémakört, ami szerinte igen nagy indulatokat fog kavarni a jövőben, bár az adás maga nem igazolta a várakozásaimat. Megtudtam ugyanis, szakértőtől első kézből, hogy a Reggeli ital és a Tej nem egy és ugyanazon élelmiszer megjelölésére alkotott szavaink, bár bevallom, gyanakodtam minderre korábban is, sőt, többször kezdeményeztem ilyen irányú szakmai beszélgetést feleségemmel hét végi bevásárlás kapcsán. A nézői reakciók azonban nem engem erősítettek meg, mert a ketrecbe zárt telefonáló szerkesztők szerint a többséget tényleg ez a kérdés izgatta leginkább, ehhez szóltak hozzá a legtöbben. Még az Európai Unió és a magyar identitásvesztés veszélyeinek kérdéskörére is ráfutott a műsor, kiderült ugyanis, hogy a csatlakozás után le kell mondanunk a nemzeti konszenzust élvező 2,8-as zsírtartalmú tejtermékünkről, helyette csak az előírásoknak megfelelő 1,5-es vagy (óh, borzalom!) 3,6-es között válogathatunk. Ennyit a csatlakozásról.

Figyeljünk oda egymásra, figyeljenek oda, hogy ne hagyják magukat becsapni, átverni, átejteni, mi is figyelünk mindenre... ezekkel a szép humanista gondolatokkal búcsúzik általában a megoldások show-jának műsorvezetője, a magam részéről teljesen egyetértek.

Pálos György

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.