A nép ópiuma: Ördög tudja (Juszt László műsora)

  • Pálos György
  • 2003. október 30.

Zene

Csütörtök esténként főműsoridőben jelentkezik A tévé ügyvédje, más néven a megoldások show-ja. Jómagam, a nézők százezreivel, izgatottan várom a kezdést, mert a műsort beharangozó szpot szerint Juszt úr velünk, a nézőkkel együtt készíti az adást. Menő médiakutatók szerint az ilyen kijelentések mögött általában interaktív műsorkészítés esete forog fenn, s lám, igazuk is van, nemhiába tiszteljük a médiaelméletek avatott pápáit. Igen, A tévé ügyvédje élő, azaz egyenes adásban készített műsor, ami annyit tesz, hogy az összes többi élőnek mondott programmal szemben itt valóban egyenesben, a szemünk előtt bomlik ki a cselekmény. S aki már hallott ezt-azt a Magyar Televízió sanyarú technikai felszereltségéről, kellemesen csalódik, hiszen viszonylag flottul, zavarmentesen halad előre az adás, nincsenek kép- és hanghibák, s a bejátszások is időben startolnak.
Csütörtök esténként főműsoridőben jelentkezik A tévé ügyvédje, más néven a megoldások show-ja. Jómagam, a nézők százezreivel, izgatottan várom a kezdést, mert a műsort beharangozó szpot szerint Juszt úr velünk, a nézőkkel együtt készíti az adást. Menő médiakutatók szerint az ilyen kijelentések mögött általában interaktív műsorkészítés esete forog fenn, s lám, igazuk is van, nemhiába tiszteljük a médiaelméletek avatott pápáit. Igen, A tévé ügyvédje élő, azaz egyenes adásban készített műsor, ami annyit tesz, hogy az összes többi élőnek mondott programmal szemben itt valóban egyenesben, a szemünk előtt bomlik ki a cselekmény. S aki már hallott ezt-azt a Magyar Televízió sanyarú technikai felszereltségéről, kellemesen csalódik, hiszen viszonylag flottul, zavarmentesen halad előre az adás, nincsenek kép- és hanghibák, s a bejátszások is időben startolnak.

A műsor kettéosztott stúdióban játszódik, egyik felén egy kék színű, hangszigetelt kalicka, ahol fiatal kollégák lógnak a telefonon, a másikban a porond, amit körülül a nagyérdemű, aki még nálunk is élőbben élvezheti a megoldások show-ját. A modernista főcím után

a kék szalonban

kezdünk, ahol a műsorvezető egyenként bemutatja azokat a személyeket, akik már a kezdet kezdetén bőszen kommunikálnak telefonkészülékük segítségével, még felpillantani sincs idejük, annyira lefoglalja őket az a sok témavázlat, kérés, megkeresés, amit mi, nézők Juszt ügyvéd úrnak felajánlunk. Ezután a műsorvezetővel együtt belépünk a "küzdőtérre", a tulajdonképpeni stúdióba, amit az ottani nézők meglepően diszkrét tapssal honorálnak, nincs fölpattanásos őrjöngés, eksztatikus ováció. A stúdió egyébként szép színes, sok benne a piros meg a narancs, amit jól kiegészít a csillogó fekete pévécépadló, de nekem az óriás méretű sárga keretes monitor a kedvencem.

A tévé ügyvédje abból a nem alaptalan feltételezésből indul ki, hogy a média hatalom, s ebből adódóan könnyebben tud utánajárni bizonyos elintézetlen ügyeknek. Amiből van persze bőven: engedély nélkül épült, eladásra kínált házaktól a mozgássérültek számára készült emelőszerkezetig, amit a rászorultak csak tanfolyam elvégzése után használhatnak. Vagy mi a helyzet a műtőben mobiltelefonáló orvossal, vagy akár az ilyen esetekre szakosodott ügyvéddel, akit az orvosi kamara elmarasztal? Az ilyen és ehhez hasonló

apró-cseprőnek tűnő témák

jól megférnek nagyobb horderejű társaikkal (földhivatali korrupció, gyanús ügyészi eljárás...), s noha logikai láncolatot nem alkotnak, mégis "gurul" az adás. Köszönhető mindez annak, hogy az egyes bejátszások meglepően informatívak, igen sok tényfeltáró újságírásra utaló megnyilvánulást fedezhetünk fel, s nem kizárólag arról a moralizáló felvetésről van szó, hogy csúnya dolog-e, ha átverjük embertársainkat. A stúdióba meghívott vendégek többsége egyenesen válaszol a feltett kérdésre, s nem nagymonologizál kedvenc mikrofonállványának. Nem állítom, hogy a műsort lélegzet-visszafojtva ültem végig, s hogy gondolataim nem kalandoztak el néha-néha (eszembe jutott például az Ügyvédek című sorozat is), pusztán annyit szerettem volna megjegyezni, hogy a közszolgálati televízió egy átlagos, nézhető közszolgálati műsort sugároz csütörtökönként, főműsoridőben.

A tévé ügyvédje legpolemikusabb eleme maga a műsorvezető, Juszt László, akinek személye tradicionálisan megosztja a nézők millióit: vagy rajonganak érte, vagy ki nem állhatják. Jelen esetben tartózkodnék attól, szidjam vagy dicsőítsem, pusztán megjegyezném, hogy nem kezicsókolomozik többé, amitől korábban reflexből kikapcsoltam a tévét. Juszt úr visszafogott hangnemben tereli nyáját, nem veszi el a szót vendégeitől, ravaszkásan, néha sokatmondóan mosolyog, amitől fel-felsejlik egyik korábbi, igen problematikus próbálkozása, a Szabad száj című televíziós szörnyedelem, de mindaz már a múlté, új korszak új imázsával van dolgunk. Juszt úr bennfentes és ironikus arckifejezéséről nekem inkább az ördög ügyvédje kifejezés ugrik be, határozottan van benne valami Luciferből.

A legutóbbi adás egyik húzó témájának harangozta be Juszt úr a reggeli ital kontra tej című problémakört, ami szerinte igen nagy indulatokat fog kavarni a jövőben, bár az adás maga nem igazolta a várakozásaimat. Megtudtam ugyanis, szakértőtől első kézből, hogy a Reggeli ital és a Tej nem egy és ugyanazon élelmiszer megjelölésére alkotott szavaink, bár bevallom, gyanakodtam minderre korábban is, sőt, többször kezdeményeztem ilyen irányú szakmai beszélgetést feleségemmel hét végi bevásárlás kapcsán. A nézői reakciók azonban nem engem erősítettek meg, mert a ketrecbe zárt telefonáló szerkesztők szerint a többséget tényleg ez a kérdés izgatta leginkább, ehhez szóltak hozzá a legtöbben. Még az Európai Unió és a magyar identitásvesztés veszélyeinek kérdéskörére is ráfutott a műsor, kiderült ugyanis, hogy a csatlakozás után le kell mondanunk a nemzeti konszenzust élvező 2,8-as zsírtartalmú tejtermékünkről, helyette csak az előírásoknak megfelelő 1,5-es vagy (óh, borzalom!) 3,6-es között válogathatunk. Ennyit a csatlakozásról.

Figyeljünk oda egymásra, figyeljenek oda, hogy ne hagyják magukat becsapni, átverni, átejteni, mi is figyelünk mindenre... ezekkel a szép humanista gondolatokkal búcsúzik általában a megoldások show-jának műsorvezetője, a magam részéről teljesen egyetértek.

Pálos György

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.