A műsor kettéosztott stúdióban játszódik, egyik felén egy kék színű, hangszigetelt kalicka, ahol fiatal kollégák lógnak a telefonon, a másikban a porond, amit körülül a nagyérdemű, aki még nálunk is élőbben élvezheti a megoldások show-ját. A modernista főcím után
a kék szalonban
kezdünk, ahol a műsorvezető egyenként bemutatja azokat a személyeket, akik már a kezdet kezdetén bőszen kommunikálnak telefonkészülékük segítségével, még felpillantani sincs idejük, annyira lefoglalja őket az a sok témavázlat, kérés, megkeresés, amit mi, nézők Juszt ügyvéd úrnak felajánlunk. Ezután a műsorvezetővel együtt belépünk a "küzdőtérre", a tulajdonképpeni stúdióba, amit az ottani nézők meglepően diszkrét tapssal honorálnak, nincs fölpattanásos őrjöngés, eksztatikus ováció. A stúdió egyébként szép színes, sok benne a piros meg a narancs, amit jól kiegészít a csillogó fekete pévécépadló, de nekem az óriás méretű sárga keretes monitor a kedvencem.
A tévé ügyvédje abból a nem alaptalan feltételezésből indul ki, hogy a média hatalom, s ebből adódóan könnyebben tud utánajárni bizonyos elintézetlen ügyeknek. Amiből van persze bőven: engedély nélkül épült, eladásra kínált házaktól a mozgássérültek számára készült emelőszerkezetig, amit a rászorultak csak tanfolyam elvégzése után használhatnak. Vagy mi a helyzet a műtőben mobiltelefonáló orvossal, vagy akár az ilyen esetekre szakosodott ügyvéddel, akit az orvosi kamara elmarasztal? Az ilyen és ehhez hasonló
apró-cseprőnek tűnő témák
jól megférnek nagyobb horderejű társaikkal (földhivatali korrupció, gyanús ügyészi eljárás...), s noha logikai láncolatot nem alkotnak, mégis "gurul" az adás. Köszönhető mindez annak, hogy az egyes bejátszások meglepően informatívak, igen sok tényfeltáró újságírásra utaló megnyilvánulást fedezhetünk fel, s nem kizárólag arról a moralizáló felvetésről van szó, hogy csúnya dolog-e, ha átverjük embertársainkat. A stúdióba meghívott vendégek többsége egyenesen válaszol a feltett kérdésre, s nem nagymonologizál kedvenc mikrofonállványának. Nem állítom, hogy a műsort lélegzet-visszafojtva ültem végig, s hogy gondolataim nem kalandoztak el néha-néha (eszembe jutott például az Ügyvédek című sorozat is), pusztán annyit szerettem volna megjegyezni, hogy a közszolgálati televízió egy átlagos, nézhető közszolgálati műsort sugároz csütörtökönként, főműsoridőben.
A tévé ügyvédje legpolemikusabb eleme maga a műsorvezető, Juszt László, akinek személye tradicionálisan megosztja a nézők millióit: vagy rajonganak érte, vagy ki nem állhatják. Jelen esetben tartózkodnék attól, szidjam vagy dicsőítsem, pusztán megjegyezném, hogy nem kezicsókolomozik többé, amitől korábban reflexből kikapcsoltam a tévét. Juszt úr visszafogott hangnemben tereli nyáját, nem veszi el a szót vendégeitől, ravaszkásan, néha sokatmondóan mosolyog, amitől fel-felsejlik egyik korábbi, igen problematikus próbálkozása, a Szabad száj című televíziós szörnyedelem, de mindaz már a múlté, új korszak új imázsával van dolgunk. Juszt úr bennfentes és ironikus arckifejezéséről nekem inkább az ördög ügyvédje kifejezés ugrik be, határozottan van benne valami Luciferből.
A legutóbbi adás egyik húzó témájának harangozta be Juszt úr a reggeli ital kontra tej című problémakört, ami szerinte igen nagy indulatokat fog kavarni a jövőben, bár az adás maga nem igazolta a várakozásaimat. Megtudtam ugyanis, szakértőtől első kézből, hogy a Reggeli ital és a Tej nem egy és ugyanazon élelmiszer megjelölésére alkotott szavaink, bár bevallom, gyanakodtam minderre korábban is, sőt, többször kezdeményeztem ilyen irányú szakmai beszélgetést feleségemmel hét végi bevásárlás kapcsán. A nézői reakciók azonban nem engem erősítettek meg, mert a ketrecbe zárt telefonáló szerkesztők szerint a többséget tényleg ez a kérdés izgatta leginkább, ehhez szóltak hozzá a legtöbben. Még az Európai Unió és a magyar identitásvesztés veszélyeinek kérdéskörére is ráfutott a műsor, kiderült ugyanis, hogy a csatlakozás után le kell mondanunk a nemzeti konszenzust élvező 2,8-as zsírtartalmú tejtermékünkről, helyette csak az előírásoknak megfelelő 1,5-es vagy (óh, borzalom!) 3,6-es között válogathatunk. Ennyit a csatlakozásról.
Figyeljünk oda egymásra, figyeljenek oda, hogy ne hagyják magukat becsapni, átverni, átejteni, mi is figyelünk mindenre... ezekkel a szép humanista gondolatokkal búcsúzik általában a megoldások show-jának műsorvezetője, a magam részéről teljesen egyetértek.
Pálos György
