A római császár Nagybodakon - Doug Lefler: Az utolsó légió (dvd)

  • - tévésmaci -
  • 2008. július 3.

Zene

Nyilván attól jön nekem, hogy befejeződött A maffiózók c. tévészéria, s borogatnám az elvonási tüneteket magamon, de mintha nagyobb keletje volna manapság megint a peplum filmeknek, vagy mi a bánatnak: szandálos-kardozós vagy akár antik filmeknek (ragasszátok a címkéiteket oda, ahova jólesik).

Nyilván attól jön nekem, hogy befejeződött A maffiózók c. tévészéria, s borogatnám az elvonási tüneteket magamon, de mintha nagyobb keletje volna manapság megint a peplum filmeknek, vagy mi a bánatnak: szandálos-kardozós vagy akár antik filmeknek (ragasszátok a címkéiteket oda, ahova jólesik). Tudják, amiben szőrös, sisakos idióták (rómaiak, görögök) szőrös arcú, rendszerint koszos és még rosszabbul, konkrétan zsákokba öltözött idióták (vizigótok, szárazföldi gótok és Odoakár) vérit ontják. Nyilván úgy mehet ez, hogy van ilyen műfaji nyilvántartás, amiben a kihalt fajok leltárát vezetik, s ha valami eleget parkolt a temetőben, annak kötelező a feltámadás (jobban is jár, mintha meghosszabbítaná a parcella bérletét).

A műnem voltaképpen egyidős a filmkészítéssel (az angol Pompei utolsó napjai 1897-ben készült, s 1907-ben már volt egy Ben-Hur is, a legfőbb alapvetése pedig Giovanni Pastrone 1914-es munkája, a Cabiria). A feltámasztási központ az Egyesült Államokban, egy Hollywood nevű városban lehet: Gladiátor; 300; Nagy Sándor és a Trója - s mind közül nyilván a legfigyelemreméltóbb, a Róma c. HBO-s szappantévé (vele hamarosan behatóbban foglalkozunk - a szerk.). Most viszont egy európai keltezésű talált tárgy kever előttünk - nem is kicsiny erők összefogása tavalyról.

Az a helyzet, hogy pajkos kis Romulus Augustulus (született: Flavius Augustus - bár ezt nem nagyon emlegetik) elcsenné egy messziről jött vezető katonaember kardját, de az illető (Colin Firth) résen van: ha megengedően kezeljük az efféle kérdéseket, ami pizzafutár- és dvd-felhasználás esetében szerintem kívánatos is, akkor még a "történelmi hűségre" sem lehet panaszunk. Mi sem könnyebb, mint legendákkal bagzatni régmúlt időket. Ám e könnyűség lenne maga a nehézség, hisz az elvárások a filmemlékezethez igazodnak kizárólag. Csakhogy az esetünkben smafu, noha Stanley Kubrick és Sergiu Nicolaescu is térült-fordult a pályán.

Most a "festői Tunézia" partjainál és a Csallóközben híres színészek (például még Ben Kingsley) eljátsszák nekünk az Arthus-mondakör kardtárgyú "előzményét". Olyan kis helyesen - akár megtehették volna a moziban is. < b>

Forgalmazza az SPI

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.