"A szekrényből jönnek" (Mari Boine)

  • Bognár Tamás
  • 2007. augusztus 30.

Zene

"Elég nagy itt a zaj" - mondja Mari Boine a Sziget Világzenei Színpadán, s eléggé feszengve várom a bejelentés folytatását, ugyanis a norvégiai lapp énekesnő húsz perccel a koncertje előtt még beszélni is alig tudott. Megfázásából eredő suttogásával, illetve köhögésrohamaival a felvevőm nem tudott mit kezdeni, pár perc után a szívélyes "sámánnő" meg is kért az interjú másnapra halasztására. Ám a koncert eleji tényközlés után nincs mentegetőzés, semmi elnézést, meg "tudják, a sarkkörön meglehetősen metszők a szelek", van viszont nekiveselkedés, összekulcsolt kézzel imádkozás, és hát olyan csontig hatoló hang, hogy az ember hitetlen része hirtelen össze kell roskadjon az igézetben.

"Elég nagy itt a zaj" - mondja Mari Boine a Sziget Világzenei Színpadán, s eléggé feszengve várom a bejelentés folytatását, ugyanis a norvégiai lapp énekesnő húsz perccel a koncertje előtt még beszélni is alig tudott. Megfázásából eredő suttogásával, illetve köhögésrohamaival a felvevőm nem tudott mit kezdeni, pár perc után a szívélyes "sámánnő" meg is kért az interjú másnapra halasztására. Ám a koncert eleji tényközlés után nincs mentegetőzés, semmi elnézést, meg "tudják, a sarkkörön meglehetősen metszők a szelek", van viszont nekiveselkedés, összekulcsolt kézzel imádkozás, és hát olyan csontig hatoló hang, hogy az ember hitetlen része hirtelen össze kell roskadjon az igézetben.

*

Mari Boine: Idefelé a repülőn a náthám miatt bedugult a fülem, azóta félig süket vagyok. Három nappal ezelőtt is hasonlót éltem át, akkor sem tudtam elképzelni, hogyan fogok bármiféle hangot kipréselni a torkomból. Ráadásul pont otthon, Számiföldön (Lappföld - a szerk.) játszottunk, és úgy voltam vele, hogy épp most turnéztam végig a világot, nehogy már pont nálunk ne tudjak színpadra lépni, azért is megpróbálom. Az előadás után aztán nem kis döbbenetemre életem egyik legjobb koncertjeként méltatták a műsort.

Magyar Narancs: Hogyan fest egy otthoni koncertje, milyen a közönség reakciója?

MB: A mostanit egészen fönt északon rendezték, egy olyan vidéken, ahol a norvégok és a finnek mögött a számikat hosszú-hosszú ideje semmibe vették. Ezúttal azonban több mint ezren eljöttek, sírtak, nevettek, örvendeztek. Norvégiában számiul énekelni még mindig egyféle politikai megnyilvánulásnak számít, de azért sokat javult a helyzet, főleg az elmúlt évtizedben.

MN: Ami nem kis részben önnek köszönhető.

MB: Pokoli küzdelemként éltem meg az elmúlt negyedszázadot, vannak eredményeink, nyitottabbá váltak az emberek, de még közel sincs megoldva minden problémánk. Korábban afféle egyszemélyes pártként sokkal harciasabban viselkedtem, mára leadtam a mérgemből, nyugodtabb vagyok. Kicsit belefáradtam a mai médiavilágba, hogy száz interjúban magyarázzam egy korábbi nyilatkozatomat.

MN: Igaz, hogy a számi populáció megduplázódott az elmúlt pár évtizedben?

MB: Az egyik költő barátom szavaival élve: a számik nem a kórházban születnek, hanem a szekrényből jönnek elő. Nézd, egészen 1972-ig rendeletileg tiltották a számi nyelvű oktatást, tehát tizenhat éves koromig esélyem sem volt az anyanyelvemen tanulni. Generációról generációra folyt az agymosás, úgy nőttem fel, hogy az őseim kultúrája, a múltunk, a vallásunk semmit sem ér, apám is ezt a "semmik vagyunk"-ot hajtogatta folyvást. Hatalmas szégyenérzet munkált bennem, rendes, keresztény norvéggé akartam válni. A tanárképző főiskoláig meg se fordult a fejemben, hogy én valaha számiul fogok énekelni, vagy hogy egyáltalán éneklésre adom a fejem. Addig csak zsoltárokat énekeltem a templomban, a családban tilos volt minden egyéb ének vagy tánc. Úgy húszéves koromban kezdtem el gyakorolgatni a többiekkel az iskolában, kicsit zongoráztam is, de ha énekeltem, akkor nagyon elcsendesedett mindenki. Megéreztem, van mit keresnem ezen a téren, szóval kinézett egy szép kis norvég popénekesi karrier.

MN: S honnan jött a váltás sugallata?

MB: Megtalálod az új lemezem borítóján.

MN: Azon egy idős sámánnő fotója látható, nem?

MB: Valójában nem fénykép, hanem számítógépes grafika, egy kiállításon láttam meg. Ennek ellenére azonnal felismertem benne az arcot, aki a fülembe súgta 27 éve, hogy válasszak másik utat.

MN: Volt egyébként lehetősége sámánéneklést tanulni?

MB: Az egész sámánhagyományt próbálták teljesen eltörölni, a népi gyógyászatban maradt meg talán valamennyi a gyakorlati oldalából. Persze a tradicionális éneklésnek szintén akadtak maradványai, később már lett lehetőségem ellesni a technikákat, találtam könyveket, de a falunkban például soha nem hallottam yoikot, mivel a keresztény számik az ördög zenéjeként aposztrofálták saját énekstílusukat. De ugyanez vonatkozott a dobolásra, a közönség eleinte annyira félt a sámándobjaimtól, hogy rájöttem, jobb a békesség, s inkább abbahagyom egy időre a használatukat.

MN: Ennyire a gonoszhoz kötötték ezt a zenét?

MB: Annyira, hogy amikor apám meghallotta, mit csinálok, rögvest kihirdette: "Eladtad a lelked az ördögnek, örökre elvesztél!" Úgy halt meg, hogy soha nem jött el egyetlen koncertemre se, anyám meg követte mindenben. A zeném részben ebből a szüleimmel folytatott küzdelemből ered, csupán lélegezni szerettem volna szabadon, büszke akartam lenni népem örökségére. Mert egy dolog a külső hódítók elleni harc, bátran szembeszállsz az ellenséggel, de részemről az igazán gyötrelmes csatát a családommal vívtam - az apádat mégsem lőheted le. Egyébként nagyon szomorú ez a ráerőltetett kapcsolat a népzenénk és az ördög között, az egészet a keresztény gyarmatosítók hozták magukkal, ugyanis az ige mellett az alkoholt is buzgón terjesztették, amit a számik korábban nem ismertek. A papok betiltották az összes rituálét, magát az éneklést, de persze az emberek, amint beittak, olyan dolgokat kezdtek el "művelni", amiket korábban mindig is tettek. A tradíció a pián keresztül került felszínre, ez érthető, de semmi köze az én spirituális megközelítésemhez. Norvégiában az istenhit javarészt a vasárnapi misével egyenlő, az én kultúrámban viszont a mindennapokban találod, hétköznapi élet és vallás kéz a kézben jár. Nálunk a közelmúltban a norvég hercegnő szinte sokkolta az országot, amikor kiderült, hogy a homeopátiás tanulmányai után most az angyalokkal való találkozás lehetőségeit firtatja a lehető legnagyobb publicitással kísérve. Kényelmetlen kérdések kerültek hirtelen a felszínre, s bár nem vagyok benne biztos, hogy a hercegnő tisztában van-e a szerepével, a dolgok mindenesetre néha csak úgy megtörténnek, mintha kiválasztanának bennünket egy feladatra. Csodálattal figyeltem ezt a felfordulást, végre valami kihívás, valami erőpróba ennek a nemzetnek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.