Utóbbi egyébként egy-két üdítő kivételtől eltekintve szinte kizárólag ijesztően ízléstelen zenekarokat bírt kitermelni magából, valahogy úgy, mint a néhány évvel később Magyarországon közkedvelt árucikké váló, a magyar népzenét úgyszintén előszeretettel megerőszakoló nemzeti rock. Az Aebsence akár meg is lovagolhatta volna valamelyik trendet, ehelyett eltűnt tíz évre, és évi két-három koncertet játszva, az elvárásokat teljes mértékben ignorálva, tisztességesen magába fordulva készítette el az új lemezt - jó underground zenekarhoz méltón.
Az ...is dead egyetlen hibájául a hangzást lehet felróni, ami ugyan nem rossz, de - akárcsak az Unusualnál - túl szelíd, túl udvarias egy ilyen súlyú zenéhez. Az ...is dead ráadásul jóval mogorvább és karcosabb az elődjénél, első néhány hallgatásra nem is adja meg magát. Harmadjára már felüti a fejét a kicsit vontatottan induló Your Murderer megragadó énektémája és a rögtön rákövetkező Async, ahol a torzítatlan gitáron játszott verzére magyar nyelvű refrén érkezik Budai Péter keserű énekhangján, de a legkiemelkedőbb tétel mégiscsak az Engem anyám megátkozott... című, Meshuggah-szerű szaggatásra épülő népdal-adaptáció, aminél hatásosabb népzene-rock vegyületet nemhogy magyar, de külföldi zenekarok sem gyakran írnak.
Szerzői, 2012
