mi a kotta?

Hajtépés és sűrű dialóg

  • mi a kotta
  • 2013. február 17.

Zene

Két küzdelmes indulású romantikus opera uralja majd ezt a hétvégénket, hála a Magyar Állami Operaház bemutatójának és a Met esedékes világközvetítésének. A bolygó hollandit például eredetileg Párizsba szánta az ifjú és ambiciózus Richard Wagner, miután olvasmányai révén (Heine: Schnabelepowski úr feljegyzései) meg saját tengeri utazásának hányattatásait követően kiválasztotta operájának hősét, az elátkozott és megváltásra áhító hollandus tengerész legendás alakját. Párizsnak azonban ekkor, 1841-ben és utóbb még jó ideig nem kellett Wagner, s az opera bemutatójára 1843-ban Drezdában került sor: már egy másik változatban, s az eredetileg skót környezetben játszódó történet szereplőneveit is operai norvégra átváltoztatva. A kiváló Ralf Weikert vendégvezénylete alatt és Szikora János rendezésében bemutatandó operaházi produkció most az eredeti verziót ígéri számunkra, Thomas Ghazelivel a Hollandi szerepében és Lukács Gyöngyi legelső Wagner-alakítását elénk léptetve (január 19., hét óra).

E bemutatóval párhuzamosan a Met HD-közvetítése Donizetti Stuart Máriáját vetíti a mozivászonra, a címszerepben a rajongásunkra olyannyira érdemes Joyce DiDonatóval (Fesztivál Színház, január 19., hét óra; felvételről: Uránia, január 20., hat óra). Ez az opera pedig eredetileg Nápoly számára komponáltatott, csakhogy a helyi Bourbon-cenzúra, amint azt Verdi Álarcosbálja kapcsán pár hete már említettük e hasábokon, ezúttal is sérelmezte a fejedelmi személyek illemtelen színpadi ábrázolását s pláne koronás fők porba hullását. A világhíres történetet így azután 1834-ben Buondelmonte cím alatt mutathatták csak be, amelyben is immár nem két királynő, hanem két reneszánsz dáma kelt vetélkedésre egymással. Vetélkedésre és - birokra, minthogy az ősbemutató két, egymással rivalizáló női főszereplője nem csupán a "hajtépés és sűrű dialóg" (Molnár Ferenc) szintjén mérte össze erőit, de az egyik próbán még kisebb ökölpárbajt is vívtak egymással.

E két opera mellett az elkövetkező napok klasszikus zenei programja különösen izgalmas, ha talán nem is bokszmérkőzésnek beillő koncertekkel kecsegtet. A Pannon Filharmonikusok pesti estjét például Szkrjabin nálunk vajmi ritkán megszólaltatott III. szimfóniája zárja majd: a mű, amelynek középső tételei a "Küzdelmek", illetve a "Gyönyörök" mellékneveket viselik (Nemzeti Hangversenyterem, január 18., fél nyolc). Vasárnap este azután a koncertéletbe közörömünkre visszatért Kocsis Zoltán és fia, Kocsis Krisztián társul barátilag a Liszt Ferenc Kamarazenekarral egy Mozart-program erejéig (Nemzeti Hangversenyterem, január 20., fél nyolc). Hétfőn az "budai Danubia Zenekar koncertje olasz-német-orosz romantikát kínál (Nemzeti Színház, január 21., hét óra), miközben a Budapesti Filharmóniai Társaság hangászai a kortárs Nebojs a Zivkovic két kompozíciójához látnak majd, méghozzá az ütősként közreműködő komponista társaságában (operaház, január 21., fél nyolc). S végül egy szimpla Csajkovszkij-est hazai csodacsellistával: Várdai István a Rokokó-változatok szólistájaként fog kiülni a pódiumra a MÁV Szimfonikus Zenek ar mesterbérleti hangversenyén (Nemzeti Hangversenyterem, január 23., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.