Lemez

Alabama Shakes: Sound & Color

  • - minek -
  • 2015. július 4.

Zene

Brittany Howard gitáros-énekesnő és Zac Cockrell basszus­gitáros még a gimiben ismerte meg egymást, későbbi nevükből kitalálható módon Alabamában. Hamarosan dobos, újabb gitáros, sőt koncertbillentyűs is került melléjük, és a környékbeli, multikulturális zenei hagyományokat (southern rock, blues, soul, funk) ötvöző zenéjük gyorsan felkeltette a közönség figyelmét. A Sound & Color már a második albumuk (a 2012-es Boys & Girlst is csak ajánlani tudjuk), rajta egy végletekig kiérlelt zenei program, és dögös számok sora – ráadásul az Alabama Shakes dalait éppen az üdítő változékonyság fogja össze. Legyen bár szó kicsit megbütykölt pszichedelikus bluesról (Gimme All Your Love, Gemini), Led Zeppelint megidéző rockszámról (Dunes), egészséges soul/funk döngetésről (Don’t Wanna Fight) vagy szédítő sebességű garázspunkos vágtáról (The Greatest), a gusztusosan takarékos, mégis jellegzetes, jól felismerhető hangszeres játék és mindenekelőtt Brittany Howard énekhangja egyben tartja az egészet. Utóbbi orgánuma egészen lenyűgöző: éj­fekete tónusú, beszédesen kifejező, néha szinte már férfiasan erőteljes, és minden ízében egyedi, hasonlítsák bár Janis Joplinhoz, miközben ő maga David Bowie-t, Bon Scottot és Nina Simone-t említi a példaképei között. Ezek a rekedtes sikolyokkal központozott, amúgy gondosan ki­egyensúlyozott énekszólamok pedig szinte egymagukban is elbírnák az album terhét. Szóval mélységes mély a rockzene kútja, valami mindig csillog az alján: az Alabama Shakes zenészeinek csak a legjobbakat sikerült kihorgászniuk.

 

Rough Trade/Neon Music, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.