Brittany Howard gitáros-énekesnő és Zac Cockrell basszusgitáros még a gimiben ismerte meg egymást, későbbi nevükből kitalálható módon Alabamában. Hamarosan dobos, újabb gitáros, sőt koncertbillentyűs is került melléjük, és a környékbeli, multikulturális zenei hagyományokat (southern rock, blues, soul, funk) ötvöző zenéjük gyorsan felkeltette a közönség figyelmét. A Sound & Color már a második albumuk (a 2012-es Boys & Girlst is csak ajánlani tudjuk), rajta egy végletekig kiérlelt zenei program, és dögös számok sora – ráadásul az Alabama Shakes dalait éppen az üdítő változékonyság fogja össze. Legyen bár szó kicsit megbütykölt pszichedelikus bluesról (Gimme All Your Love, Gemini), Led Zeppelint megidéző rockszámról (Dunes), egészséges soul/funk döngetésről (Don’t Wanna Fight) vagy szédítő sebességű garázspunkos vágtáról (The Greatest), a gusztusosan takarékos, mégis jellegzetes, jól felismerhető hangszeres játék és mindenekelőtt Brittany Howard énekhangja egyben tartja az egészet. Utóbbi orgánuma egészen lenyűgöző: éjfekete tónusú, beszédesen kifejező, néha szinte már férfiasan erőteljes, és minden ízében egyedi, hasonlítsák bár Janis Joplinhoz, miközben ő maga David Bowie-t, Bon Scottot és Nina Simone-t említi a példaképei között. Ezek a rekedtes sikolyokkal központozott, amúgy gondosan kiegyensúlyozott énekszólamok pedig szinte egymagukban is elbírnák az album terhét. Szóval mélységes mély a rockzene kútja, valami mindig csillog az alján: az Alabama Shakes zenészeinek csak a legjobbakat sikerült kihorgászniuk.
Rough Trade/Neon Music, 2015
