mi a kotta?

Oly jó ez a vasárnap

  • mi a kotta
  • 2015. július 4.

Zene

„Egyszer alkalmam volt megfigyelni a zeneszerzői módszerét. Egy délelőtt bementem hozzá, és kottát írt. Rögtön távozni akartam, hogy ne zavarjam, de ő visszatartott. Azt mondta: – Csak másolok. – Úgyhogy maradtam, és mindenféléről beszélgettünk, miközben ő egyfolytában írt. Csakhogy nem másolt, mert a kottán kívül nem volt előtte más papír. A Nagy C-dúr nyitányon dolgozott. Nem lapozott ide-oda, nem vetett össze semmit, nem dudorászott, semmi ilyesmit nem tett, csak írt rendületlenül, lassan és figyelmesen, miközben szót váltottunk egymással. A másolás – ahogy ő nevezte – abból állt, hogy lejegyezte a fejében az utolsó hangig végiggondolt és kidolgozott kompozíciót, mintha az ott feküdt volna előtte.” Kortársa és barátja, a teológus Julius Schubring emlékezett vissza ily ámulattal Felix Mendelssohn-Bartholdyra, aki ha tán nem is mindig így dolgozott, azért okvetlenül zseniális és áldott természetű csodalénynek tűnt kora és utókora szemében. Tizenhat évesen komponált Oktettje is ezt igazolja, melynek Scherzóját Felix ekképp magyarázta nővérének, Fannynak: „Az ember könnyedén a levegőbe emelkedik, s olyan közel érzi magát a szellemvilághoz, mint korábban soha.” Nos, szombaton mi is vele emelkedhetünk majd az Óbudai Danubia Zenekar koncertjén, ahol is az Oktett mellett, Hámori Máté vezényletével, 3. („Skót”) szimfóniája is megszólal majd (BMC, június 6., hét óra). Hétfőn azután a 4. („Olasz”) szimfóniát is meghallgathatjuk, stílszerűen az Olasz Intézetben, ahol is a MÁV Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt a zongorista és zeneszerző, Francesco Marino társaságában, akitől két szimfonikus költemény is ott szerepel majd a programon: a Forrás, illetve a muzsikus szülővárosát megidéző Nápoly (június 8., hét óra).

Kevésbé szeretetre méltó természet és – ha őszinték akarunk lenni – kevesebb zsenialitás jutott Kodály Zoltán számára, ám jó néhány művel azért ő is a levegőbe emelkedett, föl a szellemvilág körébe. Csellóra komponált Szólószonátájával például bizonnyal, s erről szombaton Perényi Miklós játéka és Farkas Zoltán ismeretterjesztő előadása egyaránt meggyőzhet majd mindenkit, hála a Zenebeszéd című sorozat esedékes alkalmának (Magyar Rádió, 6-os stúdió, június 6., három óra).

S ha már egy vasárnapi természetű komponistával kezdtük, hát zárjuk az ajánlót egy vasárnapi kitelepüléssel! Merthogy a Budapesti Fesztiválzenekar egész napos családi pikniket rendez majd a Millenárison, s a gyereknap után egy héttel az együttes összes ifjúsági és gyerekprogramjával, közönségnevelési és zenével barátkoztató kezdeményezésével egy helyen találkozhatunk (június 7., tíz óra). Ha úgy tetszik, igazi mendelssohni és kodályi program ígérkezik tehát a Millenárison, elvégre a zenei nevelés szívügye volt a magyar mesternek, aki 1948-ban egyenesen így fogalmazott: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. […] Még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.