mi a kotta?

Oly jó ez a vasárnap

  • mi a kotta
  • 2015. július 4.

Zene

„Egyszer alkalmam volt megfigyelni a zeneszerzői módszerét. Egy délelőtt bementem hozzá, és kottát írt. Rögtön távozni akartam, hogy ne zavarjam, de ő visszatartott. Azt mondta: – Csak másolok. – Úgyhogy maradtam, és mindenféléről beszélgettünk, miközben ő egyfolytában írt. Csakhogy nem másolt, mert a kottán kívül nem volt előtte más papír. A Nagy C-dúr nyitányon dolgozott. Nem lapozott ide-oda, nem vetett össze semmit, nem dudorászott, semmi ilyesmit nem tett, csak írt rendületlenül, lassan és figyelmesen, miközben szót váltottunk egymással. A másolás – ahogy ő nevezte – abból állt, hogy lejegyezte a fejében az utolsó hangig végiggondolt és kidolgozott kompozíciót, mintha az ott feküdt volna előtte.” Kortársa és barátja, a teológus Julius Schubring emlékezett vissza ily ámulattal Felix Mendelssohn-Bartholdyra, aki ha tán nem is mindig így dolgozott, azért okvetlenül zseniális és áldott természetű csodalénynek tűnt kora és utókora szemében. Tizenhat évesen komponált Oktettje is ezt igazolja, melynek Scherzóját Felix ekképp magyarázta nővérének, Fannynak: „Az ember könnyedén a levegőbe emelkedik, s olyan közel érzi magát a szellemvilághoz, mint korábban soha.” Nos, szombaton mi is vele emelkedhetünk majd az Óbudai Danubia Zenekar koncertjén, ahol is az Oktett mellett, Hámori Máté vezényletével, 3. („Skót”) szimfóniája is megszólal majd (BMC, június 6., hét óra). Hétfőn azután a 4. („Olasz”) szimfóniát is meghallgathatjuk, stílszerűen az Olasz Intézetben, ahol is a MÁV Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt a zongorista és zeneszerző, Francesco Marino társaságában, akitől két szimfonikus költemény is ott szerepel majd a programon: a Forrás, illetve a muzsikus szülővárosát megidéző Nápoly (június 8., hét óra).

Kevésbé szeretetre méltó természet és – ha őszinték akarunk lenni – kevesebb zsenialitás jutott Kodály Zoltán számára, ám jó néhány művel azért ő is a levegőbe emelkedett, föl a szellemvilág körébe. Csellóra komponált Szólószonátájával például bizonnyal, s erről szombaton Perényi Miklós játéka és Farkas Zoltán ismeretterjesztő előadása egyaránt meggyőzhet majd mindenkit, hála a Zenebeszéd című sorozat esedékes alkalmának (Magyar Rádió, 6-os stúdió, június 6., három óra).

S ha már egy vasárnapi természetű komponistával kezdtük, hát zárjuk az ajánlót egy vasárnapi kitelepüléssel! Merthogy a Budapesti Fesztiválzenekar egész napos családi pikniket rendez majd a Millenárison, s a gyereknap után egy héttel az együttes összes ifjúsági és gyerekprogramjával, közönségnevelési és zenével barátkoztató kezdeményezésével egy helyen találkozhatunk (június 7., tíz óra). Ha úgy tetszik, igazi mendelssohni és kodályi program ígérkezik tehát a Millenárison, elvégre a zenei nevelés szívügye volt a magyar mesternek, aki 1948-ban egyenesen így fogalmazott: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. […] Még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”

Figyelmébe ajánljuk

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

„Ellentmondásos karakterek”

Az angol posztpunk zenekar 2023-ban a Reflektor Fesztivál fő fellépőjeként, tavaly pedig a Dropkick Murphys előzenekaraként lépett fel hazánkban. Ám hamarosan viszontláthatjuk őket Budapesten – immár önálló koncerten. Helsinkiben értük utol a turnézó zenekar énekesét, Charlie Steent.