mi a kotta?

Oly jó ez a vasárnap

  • mi a kotta
  • 2015. július 4.

Zene

„Egyszer alkalmam volt megfigyelni a zeneszerzői módszerét. Egy délelőtt bementem hozzá, és kottát írt. Rögtön távozni akartam, hogy ne zavarjam, de ő visszatartott. Azt mondta: – Csak másolok. – Úgyhogy maradtam, és mindenféléről beszélgettünk, miközben ő egyfolytában írt. Csakhogy nem másolt, mert a kottán kívül nem volt előtte más papír. A Nagy C-dúr nyitányon dolgozott. Nem lapozott ide-oda, nem vetett össze semmit, nem dudorászott, semmi ilyesmit nem tett, csak írt rendületlenül, lassan és figyelmesen, miközben szót váltottunk egymással. A másolás – ahogy ő nevezte – abból állt, hogy lejegyezte a fejében az utolsó hangig végiggondolt és kidolgozott kompozíciót, mintha az ott feküdt volna előtte.” Kortársa és barátja, a teológus Julius Schubring emlékezett vissza ily ámulattal Felix Mendelssohn-Bartholdyra, aki ha tán nem is mindig így dolgozott, azért okvetlenül zseniális és áldott természetű csodalénynek tűnt kora és utókora szemében. Tizenhat évesen komponált Oktettje is ezt igazolja, melynek Scherzóját Felix ekképp magyarázta nővérének, Fannynak: „Az ember könnyedén a levegőbe emelkedik, s olyan közel érzi magát a szellemvilághoz, mint korábban soha.” Nos, szombaton mi is vele emelkedhetünk majd az Óbudai Danubia Zenekar koncertjén, ahol is az Oktett mellett, Hámori Máté vezényletével, 3. („Skót”) szimfóniája is megszólal majd (BMC, június 6., hét óra). Hétfőn azután a 4. („Olasz”) szimfóniát is meghallgathatjuk, stílszerűen az Olasz Intézetben, ahol is a MÁV Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt a zongorista és zeneszerző, Francesco Marino társaságában, akitől két szimfonikus költemény is ott szerepel majd a programon: a Forrás, illetve a muzsikus szülővárosát megidéző Nápoly (június 8., hét óra).

Kevésbé szeretetre méltó természet és – ha őszinték akarunk lenni – kevesebb zsenialitás jutott Kodály Zoltán számára, ám jó néhány művel azért ő is a levegőbe emelkedett, föl a szellemvilág körébe. Csellóra komponált Szólószonátájával például bizonnyal, s erről szombaton Perényi Miklós játéka és Farkas Zoltán ismeretterjesztő előadása egyaránt meggyőzhet majd mindenkit, hála a Zenebeszéd című sorozat esedékes alkalmának (Magyar Rádió, 6-os stúdió, június 6., három óra).

S ha már egy vasárnapi természetű komponistával kezdtük, hát zárjuk az ajánlót egy vasárnapi kitelepüléssel! Merthogy a Budapesti Fesztiválzenekar egész napos családi pikniket rendez majd a Millenárison, s a gyereknap után egy héttel az együttes összes ifjúsági és gyerekprogramjával, közönségnevelési és zenével barátkoztató kezdeményezésével egy helyen találkozhatunk (június 7., tíz óra). Ha úgy tetszik, igazi mendelssohni és kodályi program ígérkezik tehát a Millenárison, elvégre a zenei nevelés szívügye volt a magyar mesternek, aki 1948-ban egyenesen így fogalmazott: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. […] Még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.