mi a kotta?

Oly jó ez a vasárnap

  • mi a kotta
  • 2015. július 4.

Zene

„Egyszer alkalmam volt megfigyelni a zeneszerzői módszerét. Egy délelőtt bementem hozzá, és kottát írt. Rögtön távozni akartam, hogy ne zavarjam, de ő visszatartott. Azt mondta: – Csak másolok. – Úgyhogy maradtam, és mindenféléről beszélgettünk, miközben ő egyfolytában írt. Csakhogy nem másolt, mert a kottán kívül nem volt előtte más papír. A Nagy C-dúr nyitányon dolgozott. Nem lapozott ide-oda, nem vetett össze semmit, nem dudorászott, semmi ilyesmit nem tett, csak írt rendületlenül, lassan és figyelmesen, miközben szót váltottunk egymással. A másolás – ahogy ő nevezte – abból állt, hogy lejegyezte a fejében az utolsó hangig végiggondolt és kidolgozott kompozíciót, mintha az ott feküdt volna előtte.” Kortársa és barátja, a teológus Julius Schubring emlékezett vissza ily ámulattal Felix Mendelssohn-Bartholdyra, aki ha tán nem is mindig így dolgozott, azért okvetlenül zseniális és áldott természetű csodalénynek tűnt kora és utókora szemében. Tizenhat évesen komponált Oktettje is ezt igazolja, melynek Scherzóját Felix ekképp magyarázta nővérének, Fannynak: „Az ember könnyedén a levegőbe emelkedik, s olyan közel érzi magát a szellemvilághoz, mint korábban soha.” Nos, szombaton mi is vele emelkedhetünk majd az Óbudai Danubia Zenekar koncertjén, ahol is az Oktett mellett, Hámori Máté vezényletével, 3. („Skót”) szimfóniája is megszólal majd (BMC, június 6., hét óra). Hétfőn azután a 4. („Olasz”) szimfóniát is meghallgathatjuk, stílszerűen az Olasz Intézetben, ahol is a MÁV Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt a zongorista és zeneszerző, Francesco Marino társaságában, akitől két szimfonikus költemény is ott szerepel majd a programon: a Forrás, illetve a muzsikus szülővárosát megidéző Nápoly (június 8., hét óra).

Kevésbé szeretetre méltó természet és – ha őszinték akarunk lenni – kevesebb zsenialitás jutott Kodály Zoltán számára, ám jó néhány művel azért ő is a levegőbe emelkedett, föl a szellemvilág körébe. Csellóra komponált Szólószonátájával például bizonnyal, s erről szombaton Perényi Miklós játéka és Farkas Zoltán ismeretterjesztő előadása egyaránt meggyőzhet majd mindenkit, hála a Zenebeszéd című sorozat esedékes alkalmának (Magyar Rádió, 6-os stúdió, június 6., három óra).

S ha már egy vasárnapi természetű komponistával kezdtük, hát zárjuk az ajánlót egy vasárnapi kitelepüléssel! Merthogy a Budapesti Fesztiválzenekar egész napos családi pikniket rendez majd a Millenárison, s a gyereknap után egy héttel az együttes összes ifjúsági és gyerekprogramjával, közönségnevelési és zenével barátkoztató kezdeményezésével egy helyen találkozhatunk (június 7., tíz óra). Ha úgy tetszik, igazi mendelssohni és kodályi program ígérkezik tehát a Millenárison, elvégre a zenei nevelés szívügye volt a magyar mesternek, aki 1948-ban egyenesen így fogalmazott: „Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése, azt találtam felelni: kilenc hónappal a születése előtt. Első percben tréfára vették, de később igazat adtak. […] Még tovább mennék: nem is a gyermek: az anya születése előtt kilenc hónappal kezdődik a gyermek zenei nevelése.”

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.