Lemez

Alex G: Rocket

  • Lang Ádám
  • 2017. június 25.

Zene

Alex Giannascoli néhány éve azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Built To Spell, Elliot Smith és mondjuk a Big Star ihlette indie folkot egész újszerű módon keverte kísérleti elektronikával és túlvezérelt zajokkal. Olyan hatása volt az egésznek, mintha egy tinédzser unalmában és/vagy kíváncsiságból elkezdene játszadozni már meglévő zenékkel. Ebből valami katasztrofális dolog is lehetne, nála azonban csodás egyensúlyba állt össze a naiv kísérletezés és a minőségi dalszerzés. Vagy tíz, csak netre feltöltött lemez után 2014-ben egy kisebb kiadónak rögtön megírta eddigi legjobb anyagát, a DSU-t, utána pedig egy nagyobbnak mehetett a következő, a Beach Music. Majd egész váratlanul kiderült, hogy az alternatív r&b korszakos alakja, Frank Ocean is komoly szerepet osztott rá a tavalyi lemezein, a Blonde-on és az Endless-en.

Alex G Rocket címmel és a borítóján kecske forma állattal érkező új lemeze a fent vázolt világba most a country és a dzsessz műfajának is utat nyit. Rögtön az első track, a beloopolt kutyaugatással induló Poison Root olyan, mint egy dekonstruált táncos countryszám, ahol a bendzsótéma szinte szétmosódik, a hegedű meg ezt ellenpontozva az őrület határáig csavarodik, hogy végül egy sötét balladává álljon össze. Ezután a megszokott Alex G-s narratívát követhetjük, aminek az összetartó eleme paradox módon a látszólag random kalandozás a különböző hangulatok között. A Proud és az Emily Yacinával felvett Bobby gáncstalan, elsőre slágeres folkos indie popok, a Country egy dzsesszes-bluesos jam, a tapsolgatós Witch mintha valami lo-fi shoegaze lenne, a galoppozó Horse kísérleti dzsessz-country, vagy mi, a Brick zajpunk a semmiből, az autotune-os Sportstart pedig Frank Ocean is megvehette volna. Noha olyan egyértelmű slágerek nincsenek most sem, mint a Harvey vagy a Black Hair a DSU-ról, mindezzel együtt a kicsit laposabb Beach Music után Alex G újra megugrotta a saját szintjét.

Domino Records, 2017

 

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.