Lemez

Alex G: Rocket

  • Lang Ádám
  • 2017.06.25 11:05

Zene

Alex Giannascoli néhány éve azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Built To Spell, Elliot Smith és mondjuk a Big Star ihlette indie folkot egész újszerű módon keverte kísérleti elektronikával és túlvezérelt zajokkal. Olyan hatása volt az egésznek, mintha egy tinédzser unalmában és/vagy kíváncsiságból elkezdene játszadozni már meglévő zenékkel. Ebből valami katasztrofális dolog is lehetne, nála azonban csodás egyensúlyba állt össze a naiv kísérletezés és a minőségi dalszerzés. Vagy tíz, csak netre feltöltött lemez után 2014-ben egy kisebb kiadónak rögtön megírta eddigi legjobb anyagát, a DSU-t, utána pedig egy nagyobbnak mehetett a következő, a Beach Music. Majd egész váratlanul kiderült, hogy az alternatív r&b korszakos alakja, Frank Ocean is komoly szerepet osztott rá a tavalyi lemezein, a Blonde-on és az Endless-en.

Alex G Rocket címmel és a borítóján kecske forma állattal érkező új lemeze a fent vázolt világba most a country és a dzsessz műfajának is utat nyit. Rögtön az első track, a beloopolt kutyaugatással induló Poison Root olyan, mint egy dekonstruált táncos countryszám, ahol a bendzsótéma szinte szétmosódik, a hegedű meg ezt ellenpontozva az őrület határáig csavarodik, hogy végül egy sötét balladává álljon össze. Ezután a megszokott Alex G-s narratívát követhetjük, aminek az összetartó eleme paradox módon a látszólag random kalandozás a különböző hangulatok között. A Proud és az Emily Yacinával felvett Bobby gáncstalan, elsőre slágeres folkos indie popok, a Country egy dzsesszes-bluesos jam, a tapsolgatós Witch mintha valami lo-fi shoegaze lenne, a galoppozó Horse kísérleti dzsessz-country, vagy mi, a Brick zajpunk a semmiből, az autotune-os Sportstart pedig Frank Ocean is megvehette volna. Noha olyan egyértelmű slágerek nincsenek most sem, mint a Harvey vagy a Black Hair a DSU-ról, mindezzel együtt a kicsit laposabb Beach Music után Alex G újra megugrotta a saját szintjét.

Domino Records, 2017

 

Neked ajánljuk