Kollár-Klemencz: „Amit a zseblámpa keres a sötétben”
KollarKlemencz_RevaiSara_kicsi.jpg
Kollár-Klemencz László

rés a présen

Kollár-Klemencz: „Amit a zseblámpa keres a sötétben”

Kollár-Klemencz László dalszerző, író

  • rés a présen
  • 2018. december 27.

Zene

Kollár-Klemencz László énekel, dalt szerez, könyvet ír, a Kistehén új lemeze most jelent meg, és még a lovak is megvannak.

rés a présen: Dalszerzőként és frontemberként ismertünk meg, aztán 2015 óta már a második könyved jelenik meg most. Egyenes következménye nálad a zenészéletnek az írás?

Kollár-Klemencz László: Nincs ilyen összefüggés a kettő között. Érdekel a zene és érdekel az írás, a szöveg. Sőt, talán sok minden nincs jelen a zenében, ami a szövegben, az írásban meg tud jelenni. Ennyivel többet tud adni nekem ez a forma, és ennyi hiányzott is a zenéből. És ez motivált leginkább az aktívabb írásra. Már korábban is szűk volt az a tér, ahol mozogni engedett a zene, ezért is kezdtem a filmmel foglalkozni. Elkezdtem forgatókönyveket írni, amelyekből könnyebben válhatott novella, mint film, és így lett, hogy a filmnek befellegzett és megmaradt belőle az írás.

rap: A műanyag kerti székek élete című új kötetedet tekinthetjük a Miért távolodnak a dolgok? című előző kötet folytatásának?

KKL: Igen, mindenképpen annak a továbbgondolása, nagyobb felbontásban, egy másik rezgésszámmal, lenyugodva, más nézőpontokból, más szereplőkkel, de azt hiszem, amit a zseblámpa keres a sötétben, ugyanaz. Viszonyunk a természettel meg a saját természetünkkel, viszonyunk azzal a sok mocsokkal és gyönyörűséggel, amit 2018-ra létrehoztunk magunknak magunk körül.

rap: Lehet-e veled a kötet kapcsán találkozni?

KKL: Igen, a kiemelt bemutatója már megvolt a Margó Fesztiválon. Thuróczy Szabolcs és Bánki Gergő olvasott fel a kötetből, én pedig zenéltem a kamarazenekarommal. Ezzel A műanyag kerti székek élete című esttel szeretnénk tavasszal és nyáron művészeti fesztiválokra menni, de én egy szál gitárral és az új könyvvel a hónom alatt sok könyvtárba, iskolába, művházba megyek addig is, mert sok meghívást kaptam, kapok.

rap: Van-e köze a Rájátszás című, írókat és rockzenészeket összehozó sorozatnak ahhoz, hogy írsz?

KKL: Nem tudom, valamilyen módon biztosan van, szeretek velük lenni – a velük az az író, akik nem én vagyok, hanem mások. Sokáig azt gondoltam, hogy talán a művészeti ágak önismereti versenyében ők állnak az élen. A Rájátszás velük és dalszerző-szövegíró zenészek kollaborációjából indult. Alkalmi volt, alkalmi is maradt. Ennek a kettőnek a találkozására nem lehet egy fix rendszert beállítani, nem ez a természete. Olyan dolog, ami soha nem szűnik meg, de nincs.

rap: A Kistehén milyen koncerteket tervez?

KKL: A Kistehén zenekarral most készül az új lemez Bocsánat címmel, melynek a bemutatója de­cember 21-én lesz az A38 hajón. Nagyon meredek lemez lesz, a feleségem mérges arccal fordult ki a szobából, amikor megmutattam neki két dalt, mondván, hogy itt élünk boldogan a tanyán, én meg ilyen beteg lemezt írok. Szerintem nem beteg, csak szabad. Azt csinálunk, amit akarunk. Nincs tét, nem kell, illetve nem akarunk senkihez sem igazodni, lehet kérem a lovak közé csapni!

rap: Apropó, mi van a lovakkal?

KKL: A lovak megvannak, annyi változott, hogy én elvégzem a szükséges munkákat velük, de lovaglásra és lovasoktatásra már alig marad időm. Sokszor hetek telnek el úgy, hogy nem tudok lóra ülni. Ez rossz, de így is sok örömöm van bennük, nekem is és másoknak is, a gyerekeknek, akik hozzánk járnak és más oktatja őket. Néha csak egy-egy simogatásra jut időm, sok más meló van a lovak körül, amit mindig fontosabb elvégezni, mint hogy felüljek rájuk, s ha felülnék is, jön a kicsi fiam, aki már lovagol, és ő ül fel. Talán, ha száraz tél lesz, több időm lesz lovagolni is.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.