rés a présen: Dalszerzőként és frontemberként ismertünk meg, aztán 2015 óta már a második könyved jelenik meg most. Egyenes következménye nálad a zenészéletnek az írás?
Kollár-Klemencz László: Nincs ilyen összefüggés a kettő között. Érdekel a zene és érdekel az írás, a szöveg. Sőt, talán sok minden nincs jelen a zenében, ami a szövegben, az írásban meg tud jelenni. Ennyivel többet tud adni nekem ez a forma, és ennyi hiányzott is a zenéből. És ez motivált leginkább az aktívabb írásra. Már korábban is szűk volt az a tér, ahol mozogni engedett a zene, ezért is kezdtem a filmmel foglalkozni. Elkezdtem forgatókönyveket írni, amelyekből könnyebben válhatott novella, mint film, és így lett, hogy a filmnek befellegzett és megmaradt belőle az írás.
rap: A műanyag kerti székek élete című új kötetedet tekinthetjük a Miért távolodnak a dolgok? című előző kötet folytatásának?
KKL: Igen, mindenképpen annak a továbbgondolása, nagyobb felbontásban, egy másik rezgésszámmal, lenyugodva, más nézőpontokból, más szereplőkkel, de azt hiszem, amit a zseblámpa keres a sötétben, ugyanaz. Viszonyunk a természettel meg a saját természetünkkel, viszonyunk azzal a sok mocsokkal és gyönyörűséggel, amit 2018-ra létrehoztunk magunknak magunk körül.
rap: Lehet-e veled a kötet kapcsán találkozni?
KKL: Igen, a kiemelt bemutatója már megvolt a Margó Fesztiválon. Thuróczy Szabolcs és Bánki Gergő olvasott fel a kötetből, én pedig zenéltem a kamarazenekarommal. Ezzel A műanyag kerti székek élete című esttel szeretnénk tavasszal és nyáron művészeti fesztiválokra menni, de én egy szál gitárral és az új könyvvel a hónom alatt sok könyvtárba, iskolába, művházba megyek addig is, mert sok meghívást kaptam, kapok.
rap: Van-e köze a Rájátszás című, írókat és rockzenészeket összehozó sorozatnak ahhoz, hogy írsz?
KKL: Nem tudom, valamilyen módon biztosan van, szeretek velük lenni – a velük az az író, akik nem én vagyok, hanem mások. Sokáig azt gondoltam, hogy talán a művészeti ágak önismereti versenyében ők állnak az élen. A Rájátszás velük és dalszerző-szövegíró zenészek kollaborációjából indult. Alkalmi volt, alkalmi is maradt. Ennek a kettőnek a találkozására nem lehet egy fix rendszert beállítani, nem ez a természete. Olyan dolog, ami soha nem szűnik meg, de nincs.
rap: A Kistehén milyen koncerteket tervez?
KKL: A Kistehén zenekarral most készül az új lemez Bocsánat címmel, melynek a bemutatója december 21-én lesz az A38 hajón. Nagyon meredek lemez lesz, a feleségem mérges arccal fordult ki a szobából, amikor megmutattam neki két dalt, mondván, hogy itt élünk boldogan a tanyán, én meg ilyen beteg lemezt írok. Szerintem nem beteg, csak szabad. Azt csinálunk, amit akarunk. Nincs tét, nem kell, illetve nem akarunk senkihez sem igazodni, lehet kérem a lovak közé csapni!
rap: Apropó, mi van a lovakkal?
KKL: A lovak megvannak, annyi változott, hogy én elvégzem a szükséges munkákat velük, de lovaglásra és lovasoktatásra már alig marad időm. Sokszor hetek telnek el úgy, hogy nem tudok lóra ülni. Ez rossz, de így is sok örömöm van bennük, nekem is és másoknak is, a gyerekeknek, akik hozzánk járnak és más oktatja őket. Néha csak egy-egy simogatásra jut időm, sok más meló van a lovak körül, amit mindig fontosabb elvégezni, mint hogy felüljek rájuk, s ha felülnék is, jön a kicsi fiam, aki már lovagol, és ő ül fel. Talán, ha száraz tél lesz, több időm lesz lovagolni is.
