Kollár-Klemencz: „Amit a zseblámpa keres a sötétben”
KollarKlemencz_RevaiSara_kicsi.jpg
Kollár-Klemencz László

rés a présen

Kollár-Klemencz: „Amit a zseblámpa keres a sötétben”

Kollár-Klemencz László dalszerző, író

  • rés a présen
  • 2018. december 27.

Zene

Kollár-Klemencz László énekel, dalt szerez, könyvet ír, a Kistehén új lemeze most jelent meg, és még a lovak is megvannak.

rés a présen: Dalszerzőként és frontemberként ismertünk meg, aztán 2015 óta már a második könyved jelenik meg most. Egyenes következménye nálad a zenészéletnek az írás?

Kollár-Klemencz László: Nincs ilyen összefüggés a kettő között. Érdekel a zene és érdekel az írás, a szöveg. Sőt, talán sok minden nincs jelen a zenében, ami a szövegben, az írásban meg tud jelenni. Ennyivel többet tud adni nekem ez a forma, és ennyi hiányzott is a zenéből. És ez motivált leginkább az aktívabb írásra. Már korábban is szűk volt az a tér, ahol mozogni engedett a zene, ezért is kezdtem a filmmel foglalkozni. Elkezdtem forgatókönyveket írni, amelyekből könnyebben válhatott novella, mint film, és így lett, hogy a filmnek befellegzett és megmaradt belőle az írás.

rap: A műanyag kerti székek élete című új kötetedet tekinthetjük a Miért távolodnak a dolgok? című előző kötet folytatásának?

KKL: Igen, mindenképpen annak a továbbgondolása, nagyobb felbontásban, egy másik rezgésszámmal, lenyugodva, más nézőpontokból, más szereplőkkel, de azt hiszem, amit a zseblámpa keres a sötétben, ugyanaz. Viszonyunk a természettel meg a saját természetünkkel, viszonyunk azzal a sok mocsokkal és gyönyörűséggel, amit 2018-ra létrehoztunk magunknak magunk körül.

rap: Lehet-e veled a kötet kapcsán találkozni?

KKL: Igen, a kiemelt bemutatója már megvolt a Margó Fesztiválon. Thuróczy Szabolcs és Bánki Gergő olvasott fel a kötetből, én pedig zenéltem a kamarazenekarommal. Ezzel A műanyag kerti székek élete című esttel szeretnénk tavasszal és nyáron művészeti fesztiválokra menni, de én egy szál gitárral és az új könyvvel a hónom alatt sok könyvtárba, iskolába, művházba megyek addig is, mert sok meghívást kaptam, kapok.

rap: Van-e köze a Rájátszás című, írókat és rockzenészeket összehozó sorozatnak ahhoz, hogy írsz?

KKL: Nem tudom, valamilyen módon biztosan van, szeretek velük lenni – a velük az az író, akik nem én vagyok, hanem mások. Sokáig azt gondoltam, hogy talán a művészeti ágak önismereti versenyében ők állnak az élen. A Rájátszás velük és dalszerző-szövegíró zenészek kollaborációjából indult. Alkalmi volt, alkalmi is maradt. Ennek a kettőnek a találkozására nem lehet egy fix rendszert beállítani, nem ez a természete. Olyan dolog, ami soha nem szűnik meg, de nincs.

rap: A Kistehén milyen koncerteket tervez?

KKL: A Kistehén zenekarral most készül az új lemez Bocsánat címmel, melynek a bemutatója de­cember 21-én lesz az A38 hajón. Nagyon meredek lemez lesz, a feleségem mérges arccal fordult ki a szobából, amikor megmutattam neki két dalt, mondván, hogy itt élünk boldogan a tanyán, én meg ilyen beteg lemezt írok. Szerintem nem beteg, csak szabad. Azt csinálunk, amit akarunk. Nincs tét, nem kell, illetve nem akarunk senkihez sem igazodni, lehet kérem a lovak közé csapni!

rap: Apropó, mi van a lovakkal?

KKL: A lovak megvannak, annyi változott, hogy én elvégzem a szükséges munkákat velük, de lovaglásra és lovasoktatásra már alig marad időm. Sokszor hetek telnek el úgy, hogy nem tudok lóra ülni. Ez rossz, de így is sok örömöm van bennük, nekem is és másoknak is, a gyerekeknek, akik hozzánk járnak és más oktatja őket. Néha csak egy-egy simogatásra jut időm, sok más meló van a lovak körül, amit mindig fontosabb elvégezni, mint hogy felüljek rájuk, s ha felülnék is, jön a kicsi fiam, aki már lovagol, és ő ül fel. Talán, ha száraz tél lesz, több időm lesz lovagolni is.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.