Mérgezés ibolyacsokorral és kivégzés nyaktilóval, gyilkosság meg öngyilkosság karddal, késsel és halálugrással: Anna Netrebko új árialemezén csak úgy sorjáznak a tragikus végzetű, szenvedélyes és egyszersmind szenvedő operai nőalakok hangzó portréi. Az igen tágan értelmezett olasz verizmus 12 nagy szoprán slágerét, valamint bónusz gyanánt egy teljes felvonásnyi Manon Lescaut-részletet énekel végig az orosz operaművész, aki az utóbbi pár évben új irányt adott pályafutásának, ahogy az éppenséggel e lemezről is érzékletessé válhat mindenki számára. A majd’ minden lírai szopránt megkísértő lehetőség, vagyis a drámai szólamok (s egyúttal az emblematikus dívaszerepek) csábítása ugyanis Netrebko számára is ellenállhatatlannak bizonyult, ám az annyi énekesnői karriert megpecsételő váltás neki nagyon bejött. Igaz, az ő meleg-sötét szopránja a kezdetektől kikívánkozott az előbbi fachból. Új lemeze hallatán immár nemcsak azt tudhatjuk, hogy Netrebko lesz még egyszer Tosca is, hanem azt vehetjük észre, hogy már most Tosca. A drámai készségeit mindig a hangján keresztül is bizonyító nagy művész, akit e cikk megjelenése napján a szerencsések élőben hallhatnak budapesti debütálásán, jól megjátszsza az egyslágeres operák tömény ziccereit (Cilea: Adriana Lecouvreur, Catalani: La Wally stb.), Puccini szólamaiban pedig körüljárható figurákat teremt. A Manon Lescaut utolsó felvonásában ez egészen lenyűgöző élménnyé válik, s ebben persze Antonio Pappano római zenészeinek is komoly érdemük van: a Santa Cecilia Akadémia együttese operaház nélkül is egészen pompás operazenekar. Ugyanebben a szakaszban Netrebko jelenlegi férjét, Yusif Eyvazovot is hallhatjuk. Tenorját idővel meg lehet szokni, de a művészi nagyságrend különbségéről beszélni se érdemes. A limitált kiadáshoz ráadásképp egy DVD is hozzátartozik, néhány idei tokiói koncertrészlettel.
Deutsche Grammophon, CD + DVD, 2016
