A Lopunk zenekar ismét elégedettségünkre szolgáló, pogó-fitnesz programmal összekötött közösségi fórumot tartott. Most a Városliget határán, a Tilos Maraton bicajos és punk napján. Szokás szerint 35–40 éves ős punk-rock számok javát vették elő – a Holiday in the Sun című emblematikus Ex-ploited-nótától a Dead Kennedys kegyetlen és ma különösen aktuális Kill the Poor című számán át a Sex Pistols-opuszokig –, amelyek ugyan a könyökünkön jönnek ki, de társaságban szívesen hallgatjuk őket újra meg újra, mert úgy érezzük, hogy ilyenkor nem is kell megmagyarázni, hogy mi is az a lázadás. És mivel a zenekar is rendesen odatette magát, valahogy hitelesebbnek is tűntek ezek a pazarul eljátszott másolatok, mint az eredeti felvételek magnóról; az egyre biztosabb hangszerkezelés és az egyre határozottabb ordítás a punk ikonográfiát is karikírozó köztes performanszokkal összegyúrva egészen progresszív színházi élményt nyújtott. Úgy tűnik, a Lopunk tagjai ahogy öregszenek, úgy nyomják egyre keményebben, mintha az életük múlna egy-egy fellépésen, és mintha minden koncertjük a búcsúkoncert volna. Nem csoda, hogy ettől a közönségen is úrrá lesz a kapuzárási pánik, és úgy tesz, mintha számára is csak a performansz szenvedélye maradt volna, ám ettől felettébb jól érzi magát. Az „önkény, a szolgaság és a pöffeszkedő önimádat” ellen zajló cirkuszi mutatvány elsősorban a nejlonszatyros-öltönyös frontember, Hammer Ferenc történész és szociológus dolga, akit tudományos-teoretikus szinten is régóta foglalkoztat a társadalmi igazságosság, de persze Gergely Csaba basszusgitáros, Nagy Lajos dobos és Ruff István gitáros is mindent megtesz a hatásfok növelése érdekében. Utóbbi kettő ráadásul a Lopunkat követő Flash zenekarban is szerepelt, a láncfűrészes töki rém, Barcs Miklós politikailag totálisan inkorrekt bandájának műsorában.
Dürer kert, június 14.
