mi a kotta?

Into the Woods

  • mi a kotta
  • 2015. január 12.

Zene

„És kínom velem vándorol, / Nem tágít soha tőlem…” Legutóbb, Ian Bostridge Schubert-dalestjének apropóján a Téli utazást emlegettük, s a most idézett két sor szerepelhetne akár abban a dalciklusban is, ám ezek a sorok a bécsi komponista egyik 1825-ös dalából valók. Az erdőben – ez a dal címe, s ez is elhangzik majd az Óbudai Danubia Zenekar Schubert-sorozatának harmadik, befejező alkalmán, mely az est, az éjszaka tematikája köré rendeződik majd (BMC, december 13., hét óra). A koncertet ezúttal a sokoldalú tehetségű Dinyés Dániel fogja vezényelni, s Kolonits Klára szopránja mellett felzeng majd a Szent Efrém Férfikar érces kórushangja is.

„Ó, én német hazám, milyen rajongva kell szeretnem téged már csak azért is, mert a te földeden született A bűvös vadász! Hogy kell szeretnem a német népet, amely A bűvös vadászt szereti; mely még ma is hisz a régi idők csodálatos mondáiban, s még ma is, férfi érettségében is érzi magában azt a titokzatos borzongást, amely ifjúságában megdobbantotta a szívét!” Így lelkendezett Richard Wagner Carl Maria von Weber operai főművéért, mely romantikus dalműben az erdőnek és az éjszakának ugyancsak fontos szerep jut, s mely operának végre új budapesti produkciója ígérkezik a hét végén (Erkel Színház, december 14., hét óra). Az előadást Zsótér Sándor rendezi, aki jeles alkotótársait, így a dramaturg Ungár Júliát és a koreográfus Ladányi Andreát is feladathoz juttatta; a karmester Halász Péter lesz. A honfi- és pályatársa alkotásáért ily felindultan rajongó Wagner pedig a Met HD-közvetítése révén jut majd elénk e napokban: A nürnbergi mesterdalnokok előadásával, James Levine dirigensi irányításával (Fesztivál Színház, december 13., hat óra).

Két világhírű vonósművész vendégszereplése esedékes a hétfordulón: a csellista Steven Isserlis Dvořák-versenyművet játszik majd a Concerto Budapest két koncertjén (Zeneakadémia, december 13., fél nyolc, ill. december 14., három óra), míg a brácsás Jurij Bahmet a Liszt Ferenc Kamarazenekarral fogja húzni (Zeneakadémia, de­cember 15., fél nyolc). A Fesztiválzenekar koncert­jein ellenben két billentyűs művész vonul majd dobogóra: Roger Muraro, hogy zongorázzon, Valérie Hartmann-Claverie pedig azért, hogy megszólaltassa az ondes Martenot elnevezésű instrumentumot (Nemzeti Hangversenyterem, december 12. és 13., háromnegyed nyolc, ill. 14., fél négy). Ez utóbbi, különleges hangszer felbukkanása gyakorlatilag csak­is egyetlen dolgot jelenthet: Fischer Iván és zenészei eljátsszák Olivier Messiaen Turangalîla szimfóniáját! A minden szempontból hatalmas, tíztételes mű programjáról maga a komponista olykor csupán ennyit mondott: szerelmi dal. Máskor azonban olyan komplex magyarázatot adott a szanszkritból vett cím mellé, hogy azzal máig beviszi az erdőbe a tájékozódni vágyót: „Lîla annyit jelent: játék, de Isten a világmindenségben folytatott játékának értelmében a teremtés, a rombolás, az újjáteremtés, az élet és halál játéka is. Lîla ugyanakkor a szerelmet is jelenti. Turanga a vágtató ló sebességével, a homokórán pergő homok monotóniájával múló idő. Turanga a mozgás és ritmus.” Hacsak úgy nem!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."