„És kínom velem vándorol, / Nem tágít soha tőlem…” Legutóbb, Ian Bostridge Schubert-dalestjének apropóján a Téli utazást emlegettük, s a most idézett két sor szerepelhetne akár abban a dalciklusban is, ám ezek a sorok a bécsi komponista egyik 1825-ös dalából valók. Az erdőben – ez a dal címe, s ez is elhangzik majd az Óbudai Danubia Zenekar Schubert-sorozatának harmadik, befejező alkalmán, mely az est, az éjszaka tematikája köré rendeződik majd (BMC, december 13., hét óra). A koncertet ezúttal a sokoldalú tehetségű Dinyés Dániel fogja vezényelni, s Kolonits Klára szopránja mellett felzeng majd a Szent Efrém Férfikar érces kórushangja is.
„Ó, én német hazám, milyen rajongva kell szeretnem téged már csak azért is, mert a te földeden született A bűvös vadász! Hogy kell szeretnem a német népet, amely A bűvös vadászt szereti; mely még ma is hisz a régi idők csodálatos mondáiban, s még ma is, férfi érettségében is érzi magában azt a titokzatos borzongást, amely ifjúságában megdobbantotta a szívét!” Így lelkendezett Richard Wagner Carl Maria von Weber operai főművéért, mely romantikus dalműben az erdőnek és az éjszakának ugyancsak fontos szerep jut, s mely operának végre új budapesti produkciója ígérkezik a hét végén (Erkel Színház, december 14., hét óra). Az előadást Zsótér Sándor rendezi, aki jeles alkotótársait, így a dramaturg Ungár Júliát és a koreográfus Ladányi Andreát is feladathoz juttatta; a karmester Halász Péter lesz. A honfi- és pályatársa alkotásáért ily felindultan rajongó Wagner pedig a Met HD-közvetítése révén jut majd elénk e napokban: A nürnbergi mesterdalnokok előadásával, James Levine dirigensi irányításával (Fesztivál Színház, december 13., hat óra).
Két világhírű vonósművész vendégszereplése esedékes a hétfordulón: a csellista Steven Isserlis Dvořák-versenyművet játszik majd a Concerto Budapest két koncertjén (Zeneakadémia, december 13., fél nyolc, ill. december 14., három óra), míg a brácsás Jurij Bahmet a Liszt Ferenc Kamarazenekarral fogja húzni (Zeneakadémia, december 15., fél nyolc). A Fesztiválzenekar koncertjein ellenben két billentyűs művész vonul majd dobogóra: Roger Muraro, hogy zongorázzon, Valérie Hartmann-Claverie pedig azért, hogy megszólaltassa az ondes Martenot elnevezésű instrumentumot (Nemzeti Hangversenyterem, december 12. és 13., háromnegyed nyolc, ill. 14., fél négy). Ez utóbbi, különleges hangszer felbukkanása gyakorlatilag csakis egyetlen dolgot jelenthet: Fischer Iván és zenészei eljátsszák Olivier Messiaen Turangalîla szimfóniáját! A minden szempontból hatalmas, tíztételes mű programjáról maga a komponista olykor csupán ennyit mondott: szerelmi dal. Máskor azonban olyan komplex magyarázatot adott a szanszkritból vett cím mellé, hogy azzal máig beviszi az erdőbe a tájékozódni vágyót: „Lîla annyit jelent: játék, de Isten a világmindenségben folytatott játékának értelmében a teremtés, a rombolás, az újjáteremtés, az élet és halál játéka is. Lîla ugyanakkor a szerelmet is jelenti. Turanga a vágtató ló sebességével, a homokórán pergő homok monotóniájával múló idő. Turanga a mozgás és ritmus.” Hacsak úgy nem!
