Ászok közt egy lett dáma - Beethoventől Bartókig (4 lemez)

  • Csont András
  • 2007. február 8.

Zene

Európa két legjobb zenekara közt sem vallanak szégyent a Nemzeti Filharmonikusok, különösen, ha Bartókot húznak. És szó lesz még egy szemrevaló hölgyről, aki mintha pályát tévesztett volna.
Európa két legjobb zenekara közt sem vallanak szégyent a Nemzeti Filharmonikusok, különösen, ha Bartókot húznak. És szó lesz még egy szemrevaló hölgyről, aki mintha pályát tévesztett volna.

Beethoven: IX. szimfónia Vajon mi lett volna, ha Beethoven nem fejezi be a IX. szimfóniát, és a mű a negyedik tétel, vagyis durván szólva az "Örömóda" nélkül marad? Lenne most EU-himnuszunk (melyet az eredeti átírásával egyébként lemezünk dirigense, Herbert von Karajan követett el)? Akit érdekel a Kilencedik utóéletének mélyebb története, olvassa el a francia zenetudós, Esteban Buch remek könyvét (német fordításban: Beethovens Neunte. Propyläen Verlag, Berlin, 2000), és megtudhatja, miféle szerencsétlenségek érték már ezt a művet. Persze mindez legkivált a negyedik tételre vonatkozik, és ez volt mindig a vájtfülűek gúnyának céltáblája is. Valószínűleg Stravinsky porolta ki a legszellemesebben: "Az utolsó tétel hibáját nagymértékben dörömbölő témájának kell tulajdonítanunk. Minthogy a zeneszerző nem tudja továbbfejleszteni - ki tudná? -, szétteríti, mint valami katonai parádét. (...) A Kilencedik 'szent', és már akkor az volt, amikor első ízben hallottam, 1897-ben. Azóta sem értem, miért. Valóban volna benne valami 'üzenet' vagy ún. proletár vonzerő?" A nagy Igor a harmadik tételt is jól helybenhagyja, de persze az első kettőről nem szól, nyilván, mivel azokról nehéz rosszat mondani. Mert hát az első tétel indulása tényleg a világ teremtését idézi, a második pedig talán a leghideglelősebb scherzo a szimfonikus műfajban, a szólóhangszerként használt üstdob egyszerűen ördögi ötlet. Karajan 1977-es, most újból kiadott előadása vitán felül a darab egyik legjobb felvétele. A Berlini Filharmonikusok valósággal a téboly szélén muzsikálnak, különösen az első tételben: a vonósok üres kvintjei utáni első csúcspontnál már letaglóznak, és a helyzet egyre aggasztóbbá válik. A minden képzeletet felülmúlóan hosszú scherzo (1411 ütem!) egy pillanatra sem unalmas, száguld valami tébolytáltoson. A harmadik tétel gyönyörű, teljesen transzparens hangzású, egészen vonósnégyesszerű olykor, a negyedik pedig olyan, amilyennek lennie kell, és hát kétségkívül akad benne némi "proletár vonzerő". Karajan feltárja a mű abszurditásait is, pl. az első tételben a teljesen önállósodó fafúvós szólamokat, a második tétel monomániás ostinatóit, és még sorolhatnánk. Hátborzongató. (Universal/Deutsche Grammophon, 2007) *****

Elina Garanca: Aria Cantilena Karajan egyik kedvenc énekesnője, a csodálatos Christa Ludwig nyilatkozta egyszer, hogy ő ma nem lehetne híres. És amikor a riporter megkérdezte, miért, lefegyverző őszinteséggel felelt: "Mert csúnya voltam és kövér." Na igen, manapság elvárják, hogy a sztár bombanő legyen, és az 1976-ban Rigában született hölgy hozza is a formáját, az összesen 17 (!) fényképet tartalmazó bookletben mindenféle frizurával és különböző ruhákban pózol - minden hódolatom a manökennek. De hogy énekelni is ilyen szinten tud-e, erről komoly kételyei támadnak az embernek. Már a műsor is a giccs irányába viszi a dolgot, a Las hijas del Zebedeo (vajon ki az ördög lehet ez a Zebedeus?!) című Ruperto Chapí-operából előadott zarzuela amolyan latin narodnyica tűzrőlpattanás (ráadásul a felső lágéban elég hamis a hölgy), és nagyjából hasonló tészta, pontosabban tapas Villa-Lobos és Xavier Montsalvatge egy-egy dala is. Hogy Garanca ennél többet érdemelne önmagától, azt a Massenet Wertherjéből vett áriával bizonyítja, erős - bár talán kissé kimódolt - drámaiság van előadásában. Hogy van némi humora, azt az Olasz nő Algírban egy részletével igazolja. De itt meg az alsó regiszterben hamiskás. A hölgy eredetileg musicalsztárnak készült; nem kellett volna szívósabban kitartania tervénél?! (Universal/ Deutsche Grammophon, 2006) ***

Bartók: Kossuth-szimfónia, A fából faragott királyfi Az új Bartók-összkiadás, melynek pontos neve Bartók Új Sorozat, első darabjának zenetörténeti súlyát az adja, hogy szinte biztosan a művek eddigi legjobb felvételét hallgathatjuk a Kocsis Zoltán által vezetett Nemzeti Filharmonikus Zenekartól. Kocsis egy interjúban azt mondta, a lemezkészítésnél az egyik fő elvárás, hogy egy nagy mester nem tökéletes műveiről is be kell bizonyítani, hogy nagyszerűek. Ez a Kossuthtal sikerült, ahol eddig többnyire Richard Strauss hatását hallottuk, most egyértelműen Mahlert orrontjuk, noha Bartók persze nem ismerte a műveit. A fából faragott... meg most amolyan takarékra csavart Mandarinnak tűnik, ősvilági erő, csodálatos természetköltészet, minden pillanatban ihletett zenélés, és amikor a Királyfi elindul (14. szám), nagyjából azt is megértjük, mit jelent magyarnak lenni: folytonos elhatározás, nekilendülés, de mindig visszatorpanás, ezúttal a D hangra. (Hungaroton, 2006) *****

Neujahrskonzert 2007 A Bécsi Filharmonikusok hagyományos újévi koncertjén Zubin Mehta semmi különöset nem produkál, és ez még a világ egyik legjobb zenekarának sem elég. Megy a szokásos galoppozás, polkázás, keringőzés, minden rendben, a játék (majdnem) tökéletes, de aki még emlékszik Karajan vagy Carlos Kleiber felvételeire, csalódni fog. Mert a mindeme kedélyes marhaságokban rejlő démonológiát hiába várjuk. Tetszett egy ismeretlen darab, Joseph Hellmersbergertől az Elfenreigen. Meg a Wo die Zitronen blüh'n a nagy Strausstól. (Universal/Deutsche Grammophon, 2007) ***

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.