Johannes Brahms és Ligeti György Hegedűversenye olyan párosítás, amelyet a zenehallgató az első pillanatban bizarrnak érez. Közelebbről szemügyre véve a két művet, hamar rájövünk, hogy a daraboknak közük van egymáshoz: mindkettő „magyar vonatkozású” alkotás.
1878-ban keletkezett művét Brahms legbensőbb barátjának, a magyar származású Joseph Joachimnak (Joachim Józsefnek), a kor egyik legnagyobb hegedűsének írta, az ajánlás címzettje előtti tiszteletadást a finálé bokázós verbunkos dallamával is nyomatékosítva. Ligeti 1993-ban komponált Hegedűversenye pedig magyar népzenei hatásokat is tükröz: a Duna-parton van egy malom kezdetű népdalt a fináléban csak az nem hallja meg, aki nem akarja.
Izgalmas egymás mellett a két darab, ahogy az egyik a maga háromtételes, hagyományos formájával a klasszikus versenyműmodell romantikus utóéletét képviseli, illetve ahogy a másik a maga öttételes, teljesen egyedi formájával a műfaj 20. századi gyökeres újraértelmezését reprezentálja, a mű különleges hangszerelési ötleteiről nem is beszélve.
A német Augustin Hadelich drámai sorsú, különleges akaraterejű művész. Sikeres csodagyerekévek után 15 esztendősen, családja farmján egy tűzvészben súlyosan megégett, s ezután egy év kihagyást követően újra kellett tanulnia a hegedülést. Brahms-tolmácsolásában hitellel és igényesen csatlakozik a mű előadói hagyományához, Ligeti Hegedűversenyében a mű izgalmas színeinek és impulzivitásának meggyőző közvetítője. A Norvég Rádió Zenekara Miguel Harth-Bedoya vezényletével magas színvonalon kísér. A Ligeti-versenymű Thomas Adès cadenzájával szólal meg.
Warner Classics, 2019
