Anna Netrebko és az ukrajnai háború

Az asszony ingatag

Zene

A világ nemrégiben még első számú szopránénekesnője nehezen tudja lemosni magáról a „Putyin dívája” címkét, pedig majdnem mindent megtesz érte. Most éppen a New York-i Metropolitannel áll perben, és még az is lehet, hogy nyerni fog.

„Rengeteg zenészbarátom van Donyeckben, akikkel sokat leveleztünk, és elmondták, hogy a színház, amely számukra szent, megrongálódott. Elhatároztam, hogy segíteni fogok, amiben csak tudok. Szerintem ez a helyes, mert a művészet átsegít minden helyzeten” – nyilatkozta az orosz származású díva, Anna Netrebko 2014 decemberében, miután elkészült karrierjének legvitatottabb fotója. Ezen Novorosszija – a két szakadár „népköztársaság”, Donyeck és Luhanszk koalíciójának – zászlajával és Oleg Carjov szeparatista politikussal látható alig néhány hónappal azután, hogy az oroszbarát megmozdulások fegyveres konfliktussá eszkalálódtak Donyeckben és Luhanszkban. A mellette álló Carjovról ma már azt is tudjuk, hogy Putyin köreiben Ukrajna sikeres lerohanása esetén a neve felmerült a bábkormány lehetséges irányítójaként. Az énekesnő nyilatkozatai alapján úgy tűnhet, sem ezzel, sem mással nem volt képben: „Nem tudtam a zászlóról, teljesen váratlanul ért. Először nem ismertem fel, és csak később eszméltem rá, hogy mi volt az” – mondta kilenc évvel ezelőtt, miután a fényképből kisebb botrány kerekedett.

Netrebko nyilatkozata ékes példája annak is, miként tettetik magukat vaknak a politikai kérdésekkel kapcsolatban olyan művészek, akik szeretnék megőrizni kiváltságaikat a világ nyugati és keleti felén egyaránt. Nem csak nálunk megszokott, hogy ismert művészek büszkén mondják mikrofonba álnaiv békepártiságukat, és azok száma sem elenyésző, akik ennél is sokkal határozottabban tettek hitet Putyin rendszere mellett. Gyenyisz Macujev amerikai koncertjei előtt rendszeresek voltak a demonstrációk, a zongoraművész ugyanis nyíltan támogatta a Krím félsziget annektálását. Valerij Gergijev nem volt rest vezényelni az oroszok által megszállt szíriai Palmürában és a Dél-Oszétiában tartott protokoll­eseményeken, és megkötötte a saját alkuit, hogy a Mariinszkij Színház főigazgatója maradhasson. Csak 2022 márciusában rúgták ki a Münchner Philharmoniker éléről, ahol zeneigazgató volt, és a milánói Scala, a svájci Verbier Festival és az edinburgh-i Fringe fesztivál is megszakította vele a kapcsolatot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.