Anna Netrebko és az ukrajnai háború

Az asszony ingatag

Zene

A világ nemrégiben még első számú szopránénekesnője nehezen tudja lemosni magáról a „Putyin dívája” címkét, pedig majdnem mindent megtesz érte. Most éppen a New York-i Metropolitannel áll perben, és még az is lehet, hogy nyerni fog.

„Rengeteg zenészbarátom van Donyeckben, akikkel sokat leveleztünk, és elmondták, hogy a színház, amely számukra szent, megrongálódott. Elhatároztam, hogy segíteni fogok, amiben csak tudok. Szerintem ez a helyes, mert a művészet átsegít minden helyzeten” – nyilatkozta az orosz származású díva, Anna Netrebko 2014 decemberében, miután elkészült karrierjének legvitatottabb fotója. Ezen Novorosszija – a két szakadár „népköztársaság”, Donyeck és Luhanszk koalíciójának – zászlajával és Oleg Carjov szeparatista politikussal látható alig néhány hónappal azután, hogy az oroszbarát megmozdulások fegyveres konfliktussá eszkalálódtak Donyeckben és Luhanszkban. A mellette álló Carjovról ma már azt is tudjuk, hogy Putyin köreiben Ukrajna sikeres lerohanása esetén a neve felmerült a bábkormány lehetséges irányítójaként. Az énekesnő nyilatkozatai alapján úgy tűnhet, sem ezzel, sem mással nem volt képben: „Nem tudtam a zászlóról, teljesen váratlanul ért. Először nem ismertem fel, és csak később eszméltem rá, hogy mi volt az” – mondta kilenc évvel ezelőtt, miután a fényképből kisebb botrány kerekedett.

Netrebko nyilatkozata ékes példája annak is, miként tettetik magukat vaknak a politikai kérdésekkel kapcsolatban olyan művészek, akik szeretnék megőrizni kiváltságaikat a világ nyugati és keleti felén egyaránt. Nem csak nálunk megszokott, hogy ismert művészek büszkén mondják mikrofonba álnaiv békepártiságukat, és azok száma sem elenyésző, akik ennél is sokkal határozottabban tettek hitet Putyin rendszere mellett. Gyenyisz Macujev amerikai koncertjei előtt rendszeresek voltak a demonstrációk, a zongoraművész ugyanis nyíltan támogatta a Krím félsziget annektálását. Valerij Gergijev nem volt rest vezényelni az oroszok által megszállt szíriai Palmürában és a Dél-Oszétiában tartott protokoll­eseményeken, és megkötötte a saját alkuit, hogy a Mariinszkij Színház főigazgatója maradhasson. Csak 2022 márciusában rúgták ki a Münchner Philharmoniker éléről, ahol zeneigazgató volt, és a milánói Scala, a svájci Verbier Festival és az edinburgh-i Fringe fesztivál is megszakította vele a kapcsolatot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.