Interjú

„Ismét nyugodtan lehetünk rosszkedvűek”

Yannis Philippakis énekes-gitáros

Zene

Először úgy volt, hogy Jimmy Smith gitáros áll a Narancs rendelkezésére, majd Jack Bevan dobost ígérték, de ő a szállodájában volt az interjúk idején.

Nem is alakulhatott volna jobban, ugyanis végül a Foals frontemberével, a görög származású Yannis Philippakisszal ültünk le beszélgetni, aki rettenetes jetlagje ellenére igyekezett készségesen válaszolni a kérdéseinkre.

*

Magyar Narancs: Mindegyik Foals-lemez erőteljesen más, mint az előző, és ez különösen igaz a Life Is Yours című legutóbbi albumotokra, amely egy táncosabb feel-good anyag lett, sok szintetizátorral. Kitől indult ez az ötlet a zenekarban?

Yannis Philippakis: Ez az első lemezünk, amelyet trióként készítettünk. Üresek voltak az utcák a pandémia alatt, és a dalok jelentős részét télen írtuk, amikor végképp minden zordnak és sivárnak tűnt. Igencsak depresszív közegben dolgoztunk, és fogalmunk sem volt, hogy mikor fordulhatnak jobbra a dolgok. Amolyan természetes reakció volt a részünkről, hogy nekiálltunk táncosabb zenéket írni; azzal a céllal, hogy vágyódást fejezzenek ki a jobb élet iránt. Volt olyan köztünk, aki szerette volna az akkori sötétséget a dalokban is kifejezni, de miután már megvolt az anyag kb. 30 százaléka, érdekes módon lehetett érezni, hogy ez vidámabb lemez lesz. Utána pedig már nem akartunk ezen változtatni. Egyébként nem hinném, hogy valaha csinálnánk még egy ilyen albumot.

MN: Épp meg akartam kérdezni, hogy ez most csak egy fázis nálatok, vagy maradtok ezen az irányvonalon…

YP: Nem maradunk, mégpedig azért nem, mert a Life Is Yours annyira az elmúlt két-három évre reflektál, hogy nem is lehet mást hozzákötni. Számunkra ezeket a dalokat nem lehet nem elvonatkoztatni a Covid kontextusától. Azt a vágyunkat fejezik ki, hogy legyen újra élő zene, nyissanak ki a klubok, és térjen vissza az élet az utcákra. A lemez azt sugallja, hogy jól akarjuk érezni magunkat, és szeretnénk ismét normálisan ápolni a kapcsolatainkat. Azóta kezdünk visszarázódni egy normális kerékvágásba, ami a mi esetünkben azt jelenti, hogy ezentúl ismét nyugodtan lehetünk rosszkedvűek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.