Az oroszok támadása után új értelmet kapott az ukrán rapszám

  • Schranez Rebeka
  • 2022. július 18.

Zene

A 2019 óta működő ukrán formációt, a Kalush Orchestrát az idei Eurovíziós Dalfesztivál óta ismeri a világ: Stefania című dalukban a rap keveredik az ukrán népzenével. A csapat alapító-frontembere, Oleh Psziuk a hiphopról és a háborúról, a Szőnyegemberről és győztes daluk új értelmezéseiről is mesélt. Elmondta azt is, hogy mi lett az eurovíziós trófeájukkal.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2021. június 23-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Magyar Narancs: Hogyan indult a Kalush Orchestra története?

Oleh Psziuk: Annak idején Eminem hatására kezdtem rappelni, a Kalush-t (akkor még nem volt „orchestra”) három éve alapítottam. Azért lett szülővárosom, a nyugat-ukrajnai Kalus a csapat névadója, mert fontosnak tartottam megmutatni, honnan jövök. Az első szövegeimet az itteni nyelvjárás és szleng felhasználásával írtam. Ehhez jött pár évvel később az ukrán népzene: a Kalush Orchestra 2021-ben alakult meg, immár azzal a céllal, hogy a lassan feledésbe merülő régi dallamvilágot népszerűsítsük modern zenei elemek felhasználásával. Többgenerációnyi mélységbe próbálunk leásni, és az így felszínre hozott elemeket kortárs zenei betétekkel, rappel, hangszereléssel értelmezzük újra.

MN: Kikkel?

OP: Mellettem négy zenész és egy táncos, MC KylymMen, a „Szőnyegember” van a csapatban. Mindenki profi muzsikus, az egyikük, Ihor Didecsuk például több mint harminc hangszeren játszik. Ráadásul tagja volt a Go_A nevű együttesnek is, amely tavaly képviselte Ukrajnát az Eurovíziós Dalfesztiválon. A többiek is ismert figurák: olyan népszerű tévéműsorokban szerepeltek, mint a The Voice vagy a Ukraine’s Got Talent. Mai füllel is könnyen befogadható „kombinációt” akartunk létrehozni, és egyúttal bizonyítani azt is, hogy az ukrán népzenei elemek a mai napig életképesek. Hisszük, hogy az ukrán zenének megvan a helye a világpiacon.

MN: Noha ti is elég extrém jelmezekben léptek fel, a legfurcsább alak a táncosotok.

OP: MC KylymMent azért hívjuk Szőnyegembernek, mert szőnyegnek öltözik. Az arcát és a testét különböző textildarabok borítják, olyan így, mint egy háromdimenziós szőnyeg.

MN: Miért?

OP: A szőnyegnek kiemelkedő szerepe van az ukrán kultúrában, igazi nemzeti sajátosság. Még tíz-tizenöt évvel ezelőtt is minden házban voltak szőnyegek, a padlón, a falakon is. De a mostani fiatalok már szégyenkeznek emiatt, és inkább hamis Gucci cuccokat hordanak, hogy menőnek tűnjenek. Mi viszont azt gondoljuk, hogy fel kell vállalnunk a kultú­ránk sajátosságait. És talán a fiatalok ezt tőlünk előbb elfogadják, mint a nagyszüleiktől.

 
Fotó: Kalush Orchestra

MN: Miért neveztetek be az Eurovíziós Dalfesztiválra?

OP: Úgy láttuk, hogy a hiphop nem nagyon ment a korábbi fesztiválokon, egyetlen rapcsapat sem vált ismertté. Szerettünk volna változtatni ezen. Egyből tudtuk, hogy sokkal nagyobb felelősségünk is van: egy nemzetközi versenyen ugyanis megvan a lehetőség arra, hogy megmutassuk az ukrán „szellem” erejét a világ előtt.

MN: Mennyire volt problémás a versenyre való felkészülés?

OP: Megnehezítette a dolgunk, hogy a háború miatt egyszerűen nem tudtunk személyesen találkozni, így sokáig online kellett próbálnunk. Csak áprilisban jöttünk össze, amikor mindannyiunknak sikerült eljutnia Lvivbe, és ott már élőben is tudtunk együtt játszani.

MN: Hogyan jutottatok ki a versenyre, Torinóba?

OP: Különleges engedélyt kaptunk, hogy elutazhassunk, azzal a feltétellel, hogy a verseny után – a hadkötelezettség miatt – mindannyiunknak vissza kell térnie Ukrajnába. De fel sem merült, hogy kint maradnánk. Küldetésünknek tekintettük, hogy az ukrán embe­reket képviseljük, és hogy ismertebbé tegyük a modern ukrán zenét az egész világon. Azért is fontos az eurovíziós győzelem, mert azt bizonyítja, hogy sikerült eljuttatni az üzenetünket a világ felé.

MN: Hogyan született a nyertes versenydalotok?

OP: A Stefania című dalt jóval a háború kitörése előtt írtam az édesanyámnak, aki még mindig Kalusban él. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb dolog, amit valaha is tettem érte… De az oroszok támadása után a dal sokak számára már új jelentést kapott. Azoknak különösen, akik a háború miatt elvesztették az édesanyjukat… A Stefania most már az egymástól elszakított családtagok érzéseiről is szól. És persze vannak, akik a háborútól szenvedő „Anyaországra” kezdtek asszociálni. A dalban szereplő anyából így lett egy allegorikus kép, ami már egy egész országot, egy nemzetet jelenít meg. Voltak, akik az ukrán nép új himnuszának nevezték a Stefaniát. Mi azt szeretnénk, ha ez a dal a győzelmünk himnuszává válna!

MN: Zelenszkij elnök is gratulált a sikeretekhez?

OP: Az elnökünk túlságosan el van foglalva az Ukrajnát érintő más ügyekkel, így személyes találkozóra nem került sor. De a közösségi médián keresztül ő is örömét fejezte ki, és gratulált nekünk.

MN: A dalhoz készült klipet Ukrajna szétbombázott városaiban forgattátok. Mi volt a forgatás menete?

OP: Kijevben és környékén, Hosztomelben, Bucsában, Irpinyben és Borogyankán forgattunk. Lvivbe is el akartunk menni, de erre nem volt lehetőségünk a harci események miatt. A klipben felhasználtunk háborús képeket, de nem akartunk semmilyen erőszakot megjeleníteni. A kamerák és a drónok a romos, kihalt utcákat, épületeket mutatják, a végén pedig a gyerekek és szülők találkozását egy menhelyen és egy vasútállomáson.

MN: Az Eurovíziós Dalfesztivál díját árverésre bocsátottátok, hogy így támogassátok az ukrán hadsereget…

OP: A trófea eladásával 900 ezer dollárt gyűjtöttünk össze. Ez már olyan összeg, ami kellőképp motivál bennünket, hogy a későbbi koncertek és lemezek bevételét is hasonló célokra fordítsuk. Persze folyamatosan dolgozunk az új számainkon is. Tisztában vagyunk azzal, hogy amíg együtt vagyunk és közösen tudunk zenélni, minden pillanat számít.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Államfőt választ Románia

  • narancs.hu

Helyi idő szerint vasárnap reggel hét órakor (magyar idő szerint 6-kor) kinyitottak a belföldi szavazóhelyiségek, 19 millió szavazópolgár választ államfőt a következő ötéves időszakra.

 

Magyar Péter: Nyíregyházán éreztem először, hogy meg lehet csinálni!

  • Cservenyák Katalin

Legalább kétezren gyűltek össze a szabolcsi megyeszékhely központjában Magyar Péter országjárásának péntek esti eseményére. Pedig hideg is volt és hó is. A Tisza Párt elnöke jelezte, Miskolchoz hasonlóan itt is szerettek volna fedett helyen találkozni követőikkel, de a városvezetés nem volt partner, egyúttal élesen bírálta az Orbán-kormányzat gyermekvédelmi rendszerét.