„Sokan paródia vagy karikatúra kísérletét látták benne, mások félreérthetetlen, tragikus allúziót – egy birodalom végét, Bécset a háború után és így tovább. Ez a tánc valóban tragikus, és mint minden érzelem a műveimben, a legmagasabb hőfokra van hevítve. De hallgassa mindenki pusztán a zenét: a hangok egyre sűrűsödő forgatagát” – írta Maurice Ravel remekbe szabott keringőjéről, a tizenöt perces La valse-ról. Milyen kár, hogy ragaszkodott az abszolút zenei értelmezéshez: minket ez ne akadályozzon, hogy a széthulló polgári világ haláltáncát halljuk a darabban.
A MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén elhangzik Ravel opusa is, de a félidő előtt a Virtuózokból ismert fiatal hegedűművész, Abouzahra Amira is színpadra lép Wieniawski mutatós versenyművével. A magyar–egyiptomi családban született, alig húszesztendős tehetséget egyre többször halljuk nagyzenekari esteken (Zeneakadémia, február 23., hét óra). A régizene kedvelőinek szól Somlai Petra koncertje, aki előbb a bécsi klasszika korának kevésbé ismert két cseh szerzőjétől játszik, azután Schuberttől, akinek nagy formátumú A-dúr szonátáját ritkán hallani fortepianón (Zeneakadémia, Solti Terem, február 24., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
