Interjú

„Nem akarunk várni megint négy évet”

Black Foxxes

Zene

A 2013 óta működő angol indie rock együttes három tagját Dániában értük utol: az alapító Mark Holley énekes-gitáros mellett Jack Barrett basszusgitáros és Finn Mclean dobos is nyilatkozott lapunknak.

Magyar Narancs: Finn és Jack, ti három évvel ezelőtt csatlakoztatok Markhoz, és a Black Foxxes harmadik albumán mutatkoztatok be. Korábban hol zenéltetek?

Finn Mclean: Mindketten játszottunk jó pár zenekarban. Nekem van némi jazzes múltam is, megfordultam különböző jazzegyüttesekben.

Jack Barrett: Én korábban metalos területen mozogtam, tagja voltam több tech-metal zenekarnak.

Mark Holley: Pár hónapja négyen vagyunk a színpadon. Csatlakozott hozzánk egy multiinstrumentalista zenész, Sam Irvine, aki szaxofonon, hegedűn és billentyűkön segít ki minket. Ő is jazzes háttérrel rendelkezik, ami most nagyon jól jön nekünk, mivel a koncerteken szeretünk improvizálni.

MN: A 2020-as a Badlands című számotokban az „ordibálós” ének egy kissé a Rage Against the Machine-t idézi. Ők mennyire hatottak rátok?

Mark Holley: Érdekes, amit mondasz, mert mostanában többen is jöttek nekem azzal, hogy bizonyos dalaink erre meg arra az előadóra emlékeztetik őket. Csupa olyan nevet mondtak, akire nem számítottam, és idesorolom most a Rage-et is. Valaki Jack White-ot említette az egyik számunk kapcsán. Ami a Rage-et illeti, a politikai beállítottságuk biztosan nem hatott rám, mivel én nem írok politikus dalszövegeket. De az tény, hogy részben az ő zenéjükön nőttem fel, és valamilyen tudatalatti módon biztosan hatottak rám. Imádom őket, de igazából csak az utóbbi időben fogtam fel a nagyságukat.

MN: És a Tame Impala? A Pacific című számban a dob a Tame Impalát idézi. Erről mit gondoltok?

Finn Mclean: Kevin Parker, aki egymaga a Tame Impala, alapvetően dobos, a dalai igencsak dobközpontúak. Olvastam vele egy interjút, amelyben azt mondta, hogy minden egyes szerzeménye a dobolásból indul ki, és csak utána jöhet a többi rész. A mi lemezünkön az volt a cél, hogy minél több vintage dobcuccot használjunk, valamint hogy lehetőleg minél mélyebben szóljanak a dobok. Amolyan időtlen jellegű hangzásra törekedtünk, és ebben valóban hasonlítunk a Tame Impalára, mert az ő dobhangzásuk végképp időtlennek hangzik. Nem akartunk tipikus 21. századi modern rockhangzást, mert az szerintünk túl steril.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."