Interjú

„Nem akarunk várni megint négy évet”

Black Foxxes

Zene

A 2013 óta működő angol indie rock együttes három tagját Dániában értük utol: az alapító Mark Holley énekes-gitáros mellett Jack Barrett basszusgitáros és Finn Mclean dobos is nyilatkozott lapunknak.

Magyar Narancs: Finn és Jack, ti három évvel ezelőtt csatlakoztatok Markhoz, és a Black Foxxes harmadik albumán mutatkoztatok be. Korábban hol zenéltetek?

Finn Mclean: Mindketten játszottunk jó pár zenekarban. Nekem van némi jazzes múltam is, megfordultam különböző jazzegyüttesekben.

Jack Barrett: Én korábban metalos területen mozogtam, tagja voltam több tech-metal zenekarnak.

Mark Holley: Pár hónapja négyen vagyunk a színpadon. Csatlakozott hozzánk egy multiinstrumentalista zenész, Sam Irvine, aki szaxofonon, hegedűn és billentyűkön segít ki minket. Ő is jazzes háttérrel rendelkezik, ami most nagyon jól jön nekünk, mivel a koncerteken szeretünk improvizálni.

MN: A 2020-as a Badlands című számotokban az „ordibálós” ének egy kissé a Rage Against the Machine-t idézi. Ők mennyire hatottak rátok?

Mark Holley: Érdekes, amit mondasz, mert mostanában többen is jöttek nekem azzal, hogy bizonyos dalaink erre meg arra az előadóra emlékeztetik őket. Csupa olyan nevet mondtak, akire nem számítottam, és idesorolom most a Rage-et is. Valaki Jack White-ot említette az egyik számunk kapcsán. Ami a Rage-et illeti, a politikai beállítottságuk biztosan nem hatott rám, mivel én nem írok politikus dalszövegeket. De az tény, hogy részben az ő zenéjükön nőttem fel, és valamilyen tudatalatti módon biztosan hatottak rám. Imádom őket, de igazából csak az utóbbi időben fogtam fel a nagyságukat.

MN: És a Tame Impala? A Pacific című számban a dob a Tame Impalát idézi. Erről mit gondoltok?

Finn Mclean: Kevin Parker, aki egymaga a Tame Impala, alapvetően dobos, a dalai igencsak dobközpontúak. Olvastam vele egy interjút, amelyben azt mondta, hogy minden egyes szerzeménye a dobolásból indul ki, és csak utána jöhet a többi rész. A mi lemezünkön az volt a cél, hogy minél több vintage dobcuccot használjunk, valamint hogy lehetőleg minél mélyebben szóljanak a dobok. Amolyan időtlen jellegű hangzásra törekedtünk, és ebben valóban hasonlítunk a Tame Impalára, mert az ő dobhangzásuk végképp időtlennek hangzik. Nem akartunk tipikus 21. századi modern rockhangzást, mert az szerintünk túl steril.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.