Interjú

„Nem akarunk várni megint négy évet”

Black Foxxes

Zene

A 2013 óta működő angol indie rock együttes három tagját Dániában értük utol: az alapító Mark Holley énekes-gitáros mellett Jack Barrett basszusgitáros és Finn Mclean dobos is nyilatkozott lapunknak.

Magyar Narancs: Finn és Jack, ti három évvel ezelőtt csatlakoztatok Markhoz, és a Black Foxxes harmadik albumán mutatkoztatok be. Korábban hol zenéltetek?

Finn Mclean: Mindketten játszottunk jó pár zenekarban. Nekem van némi jazzes múltam is, megfordultam különböző jazzegyüttesekben.

Jack Barrett: Én korábban metalos területen mozogtam, tagja voltam több tech-metal zenekarnak.

Mark Holley: Pár hónapja négyen vagyunk a színpadon. Csatlakozott hozzánk egy multiinstrumentalista zenész, Sam Irvine, aki szaxofonon, hegedűn és billentyűkön segít ki minket. Ő is jazzes háttérrel rendelkezik, ami most nagyon jól jön nekünk, mivel a koncerteken szeretünk improvizálni.

MN: A 2020-as a Badlands című számotokban az „ordibálós” ének egy kissé a Rage Against the Machine-t idézi. Ők mennyire hatottak rátok?

Mark Holley: Érdekes, amit mondasz, mert mostanában többen is jöttek nekem azzal, hogy bizonyos dalaink erre meg arra az előadóra emlékeztetik őket. Csupa olyan nevet mondtak, akire nem számítottam, és idesorolom most a Rage-et is. Valaki Jack White-ot említette az egyik számunk kapcsán. Ami a Rage-et illeti, a politikai beállítottságuk biztosan nem hatott rám, mivel én nem írok politikus dalszövegeket. De az tény, hogy részben az ő zenéjükön nőttem fel, és valamilyen tudatalatti módon biztosan hatottak rám. Imádom őket, de igazából csak az utóbbi időben fogtam fel a nagyságukat.

MN: És a Tame Impala? A Pacific című számban a dob a Tame Impalát idézi. Erről mit gondoltok?

Finn Mclean: Kevin Parker, aki egymaga a Tame Impala, alapvetően dobos, a dalai igencsak dobközpontúak. Olvastam vele egy interjút, amelyben azt mondta, hogy minden egyes szerzeménye a dobolásból indul ki, és csak utána jöhet a többi rész. A mi lemezünkön az volt a cél, hogy minél több vintage dobcuccot használjunk, valamint hogy lehetőleg minél mélyebben szóljanak a dobok. Amolyan időtlen jellegű hangzásra törekedtünk, és ebben valóban hasonlítunk a Tame Impalára, mert az ő dobhangzásuk végképp időtlennek hangzik. Nem akartunk tipikus 21. századi modern rockhangzást, mert az szerintünk túl steril.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.