Nekrológ

Az utolsó keringőkirály

Robbie Robertson (1943–2023)

Zene

Hiába tartották a világ egyik legjobb szólógitárosának, hiába volt The Weight című száma a hippik himnusza, a legtöbben mégis Bob Dylan kísérőjeként tartották számon, máig tartó világhírét pedig főleg annak köszönheti, hogy feloszlatta a zenekarát, a The Bandet.

Robbie Robertson 1943. július 5-én született Torontóban, s a hangzatos kettős keresztnevet, a Jaime Royalt valószínűleg azért kapta, hogy ily módon tűnjön ki a korabeli kanadai munkásosztály szürkeségéből. Indián származású anyja még rezervátumban nevelkedett, majd Torontóban lett betanított munkás. A gyárban ismerkedett meg James Patrick Robertsonnal, és ment hozzá feleségül 1942-ben, ám mint később kiderült, a fiú vér szerinti apja egy Alexander David Klagerman nevű, zsidó származású gengszter volt. Jaime Royal gyerekkorában gyakran vendégeskedett rezervátumban élő indián rokonainál, az unokatestvére tanította meg gitározni, de a blues és a rock and roll jegyében.

A legenda úgy folytatódik, hogy Robertson már tizennégy évesen hivatásos zenésznek szerződött el egy utazó vurstliba, majd Pete Traynorral – aki később saját készítésű erősítőivel szerzett hírnevet – megalapította első zenekarát, amelynek a neve Robbie and the Rhythm Chords volt. A vándorcigány-imázs azonban kissé megbicsaklott azzal, hogy a fiúk egy sci-fi film hatására a Robbie and the Robots nevet vették fel, Traynor pedig antennákat és egyéb csillogó kellékeket szerelt a gitárjaikra, hogy az űrkorszakot idézzék. A páros azután szakított, hogy Robertsont basszusgitárosnak szerződtette Ronnie Hawkins rock and roll énekes Hawks nevű zenekarába. A tehetséges tiné­dzser pedig igyekezett minden trükköt ellesni az akkori szólógitárostól, Roy Buchanantől – őt ma is azok közt emlegetik, akik a legnagyobb hatással voltak a későbbi rockgitárhangzások kialakulására. Robertson az ötvenes évek végén szólógitárossá lépett elő a Hawksban, amelyben ekkor már Levon Helm dobolt. A későbbi The Band felállás azután jött létre, hogy 1961-ben csatlakozott a zenekarhoz Rick Danko basszusgitáros, Richard Manuel zongorista és Garth Hudson, aki szintén billentyűs hangszeres volt. Jerry Penfound szaxofonossal kiegészülve, ebben a felállásban kísérték három éven át Ronnie Hawkinst. A Hawks nevét sokan megismerték, készült pár lemezük is, ám attól nagyon messze álltak, hogy befussanak. A zenekar 1964-ben hagyta ott Hawkinst, és előbb The Levon Helm Sextet, Penfound távozása után pedig Levon and the Hawks néven próbálkoztak soul és blues ihletettségű dalokkal, és Robertson fantasztikus gitárszólói mellett azzal keltettek feltűnést, hogy Helm, Danko és Manuel is kiváló énekes volt. 1965-ben három kislemezük jelent meg, a Grammy-díjas bluesénekes, John P. Hammond So Many Road című lemezén is ők zenéltek, ám a Levon and the Hawks jövőjét eldöntő fordulat az volt, hogy Hammond Robertsonékat ajánlotta Bob Dylannek, aki éppen ekkor fordított hátat a folkzenének és az akusztikus gitárnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.