Interjú

„Odessza egy anya, aki magához ölel”

Vladimir Gitin zenész

Zene

A Sziget Fesztivál Global Village színpadán lépett fel az ukrán Kommuna Lux. A fantasztikus hangulatú koncert után a zenekar klarinétosával beszélgettünk az odesszai gengszterfolkról, a banda jótékonysági turnéjáról és a háború árnyékában is pezsgő ukrajnai kulturális életről.

Magyar Narancs: Odesa Gangsta Folk – így határozzátok meg a saját stílusotokat. Mesélnél egy kicsit arról, hogy mit jelent ez pontosan?

Vladimir Gitin: Azért mondjuk ezt, mert a zenénk elsősorban az Odesszához köthető régi dalokból és a városról szóló legendákból, elsősorban gengsztertörténetekből táplálkozik. Emellett fontos a zsidó népzenei hagyományok hatása is, mivel Odesszában mindig sok zsidó élt, így a dalainkban érezhető a klezmer hangulata is, ami hozzám különösen közel áll. A balkáni népzene ugyancsak része a muzsikánknak, bár mostanában igyekszünk egyre több ukrán népzenét játszani.

MN: A zenekar minden tagja kötődik Odesszához?

VG: Egyikünk sem ott született, de mindannyian az odesszai zeneakadémián tanultunk, ott ismertük meg egymást, és a zenekar is onnan indult. Van egy kifejezés, odeszit, azt jelenti, odesszai ember. Ez a szó azonban nemcsak azokra vonatkozik, akik Odesszában születtek, hanem azokra is, akik az életük során később érkeztek a városba. Sok tősgyökeres odesszai egyébként nem is érzi annyira a város különleges hangulatát, a művészek és a messziről érkezettek azonban igen. Nehéz ezt megfogalmazni, de Odessza egy anya, aki magához ölel, ha hagyod.

MN: Odessza jelentős kikötőváros, ennek köszönhetően sokféle ember és sokféle kultúra felbukkant ott az idők során. Ez a multikulturális miliő is hatással van rátok?

VG: Odessza valóban egy nagyon különleges és sokszínű hely. Kultúrák és stílusok keverednek ott, miközben a Föld szinte minden szegletének zenéje jelen van. Odessza egy kis világ, ahol bármi megtörténhet. Zenészként rendkívül izgalmas különböző műfajokkal és hagyományokkal kísérletezni. Ezért fontos számunkra az Odesa Gangsta Folk mint stílus, mert ebbe minden belefér, ami a városhoz köthető.

MN: Milyen az élet most a városban? Egyik nap a pusztítás képeit, máskor strandoló embereket látni a hírekben.

VG: Odessza már a háború első heteiben megmutatta, hogy semmi sem keserítheti el a lakóit. Persze mindenki tisztában van azzal, hogy mit jelent a háború, és ez gyakran okoz szomorúságot, viszont fontos, hogy más dolgokkal is foglalkozzunk. Erősnek kell maradnunk, de közben boldognak is. A boldogság természetesen nem azt jelenti, hogy megfeledkezünk a háborúról, csak elfogadjuk, hogy jelenleg a háború is az éle­tünk része. Amiben tudunk, segítünk egymásnak, és igyekszünk teljes életet élni. Ez egyébként a gazdaságnak is jót tesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.