Stahl Barbarát az elektronikus r&b első hazai képviselői közt emlegetik, különösen azóta, hogy bemutatkozó lemeze, a 9 tavaly megjelent. Ennek ellenére úgy tűnik, máris elfelejthetjük a nevét, Barbara ugyanis új albumán már Babé Silaként jelentkezik, noha szó sincs stílus- vagy irányváltásról. A névváltoztatást legfeljebb a nemzetközi sikerek után való vágyakozás indokolhatja; Stahl/Sila számos interjúban említette, hogy karrierjét tudatosan építi a határon túli érvényesülés érdekében.
Az biztos, hogy nem bízott semmit a véletlenre. Az August tizenegy dalán öt különböző producer dolgozott, ami persze túlzásnak tűnik, és rosszul is elsülhetett volna, de nem így történt, a hangzás így is egységes maradt. A bakelitlemez sercegésével felvezetett éteri 7012 című nyitódal afféle rutinos intro, de az utána következő – a berlini Dope est Dope-pal készített – Luna akár sláger is lehet; különösen figyelemreméltó, ahogy a háttérvokálok segítik a dal fokozását. Az August másik kiemelkedő darabja, a Homesick című szám, melynek zenei alapja a 9-en is közreműködő Lotfi Árzsáng nevéhez fűződik. A vonósokkal feldobott dinamikus dal a lemez felénél tökéletes helyen van, jól oldja az ezt megelőző melankóliát. Kár, hogy a lendület ezt követően ismét megtorpan és csak a végén, a hatvanas éveket idéző Darling című számmal tér vissza, ami egy Sean Connery–James Bond-film főcímdala is lehetett volna ötven évvel ezelőtt. Ahogy a lemez elején, úgy a végén is „analóg” zörej hallható (talán egy kazettás magnó „ajtócsapódása”?), és ezután még egy szándékosan recsegősre butított magyar nyelvű dal részletét is meghallgatjuk. Kár, hogy csak így, töredékesen.
Mamazone Records, 2017
