Zene

Az elektronikus zene egyik vitathatatlan sajátossága, hogy előszeretettel idéz meg és reflektál más zenei műfajokra, illetve nagyon könnyen tud különböző hangulatállapotokat megteremteni.

A Blind Myself énekesével és a Magneoton menedzserével a magyar könnyűzenében zajló generációváltásról, a rock- és metálzenekarok túlélési esélyeiről beszélgettünk.

Várjuk ki a végét! – tavaly ilyenkor, A Rajna kincse bemutatója után ezzel a kikezdhetetlen népi bölcsességgel próbáltuk elodázni a feladatot, hogy definitív értékelést adjunk M. Tóth Géza Ringjéről, amely persze még most, A walkür premierjével is éppen csak a tetralógia feléig érkezett el.

Volt idő, amikor zavarta, hogy csak a Beatlesről kérdezik. Mert hát neki már a liverpooliak befutása előtt olyan sztárjai voltak, mint Judy Garland vagy Peter Sellers, később pedig a Dire Straits, a Who vagy Elton John. Aztán persze rájött, hogy nem olyan rossz neki, ha az „ötödik Beatle-ként” marad fenn a neve, még ha a kifejezés modoros és elcsépelt is – időszerű helyretenni.

Szívszaggató történet a School Of Seven Bellsé: a zeneszerző, gitáros, dobos Benjamin Curtisnél alig több mint 3 éve diagnosztizáltak limfoblasztos limfómát, és a betegség még 2013 vége előtt, alig 35 évesen elvitte.

A pszichedelikus space rock alapjait a Hawkwind betonozta le. A zenekar egykori szaxofonosát barátja és zenésztársa, Lemmy temetése után értük utol telefonon, hogy reinkarnációról, békaemberekről és free jazzről beszélgessünk vele.

„A Bohémélet majdnem az egész világon a rendezők elhanyagolt és mellőzött mostohagyermeke. A második felvonásban ugyan mindenütt csinálnak egy kis szegényes zűrzavart, de a többi csak úgy magától adódik.”

A svéd mezzoszoprán nem kényeztet el minket sűrű látogatásaival – pedig milyen jó egy levegőt szívni ezzel a nagyszerű énekesnővel!