Lemez

Rekviem helyett

School Of Seven Bells: SVIIB

  • - minek -
  • 2016. április 3.

Zene

Szívszaggató történet a School Of Seven Bellsé: a zeneszerző, gitáros, dobos Benjamin Curtisnél alig több mint 3 éve diagnosztizáltak limfoblasztos limfómát, és a betegség még 2013 vége előtt, alig 35 évesen elvitte.

Addigra már amúgy is duó felállásúra olvadt a zenekar: Claudia Deheza énekesnő háromévnyi közös munka és két nagylemez után még 2010 végén kiszállt, egyedül hagyva a mikrofonok mögött ikernővérét, Alejandrát – így azután úgy is tűnhetett, hogy a 2012-es Ghostory volt az utolsó lemezük. Valóban, 2013-ban már csak Joey Ramone az adott szituációban beszédes című – I Got Knocked Down (But I’ll Get Up) – számát dolgozták fel, amit Curtis már a kórházban rögzített. Alejandra múlt év őszén jelentette be, hogy még Curtis életében elkészült egy nagylemeznyi zeneanyag: olyan számokból áll össze negyedik s vélhetően utolsó albumuk, melyeket még 2012-ben kezdtek rögzíteni, majdnem idilli körülmények között, majd Curtis még a betegágyán is dolgozott rajtuk. A SVIIB sok szempontból méltó lezárás, s nem pusztán holmi posztumusz lemez, melyet a személyes tragédia emel saját jelentőségénél magasabbra: sok tekintetben a legletisztultabb, szinte tökéletesre csiszolt darab az életműben. A SOSB alkotói folyamatában mindig is kulcsfontosságú volt a dalszövegek születése: a zenét is ezekhez idomulva szerezte Curtis – ebben az esetben különleges fontosságúak lesznek az Alejandra csengő kristályhangján énekelt sorok, melyek rendre biográfiai jelentőségűek, és sokat elárulnak Curtisszel való, nem csupán szakmai, hanem romantikus kapcsolatáról is. Zenei tekintetben pedig az album nem egyszerűen hozza a korábbiak shoegaze/dream pop/goth hatásokban gyökerező stílusát, de teszi ezt oly magától értetődő könnyedséggel, mintha a fináléra tényleg minden összeállt volna. Az Ablaze határozott rockos felülésétől hosszú az út a This Is Our Time felemelően himnikus fináléjáig, hiszen 41 perc alatt is emberöltőnyi időt járhatunk be; egyébként „csak” kilenc számot kapunk, de azok darabra mind nagyon rendben vannak. Lüktetőbb és álmodozóbb dalok jönnek egymás után, de még a melankolikusabb, meditatívabb darabok (például az Open Your Eyes vagy a szinte Cocteau Twins-es Elias) sem az elmúlás szomorúságát állítják előtérbe: ez az emlékezés albuma, az édeset és a keserűt is hallhatjuk, úgy, ahogy ők ketten eltervezhették, még a vég előtt. Azt pedig csak találgathatjuk, hogy merre indult volna tovább Curtis és Deheza duója, ha nem szól közbe a halálos betegség – erre a kérdésre már biztosan nem kapunk választ.

Vagrant, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.