Úgy él a köztudatban, hogy a bécsi klasszikus stílus harmadik nagymesterének termése csupa remekművet tartalmaz. Holott vannak kisebb jelentőségű kompozíciói, sőt akad elhibázott darabja is, ilyennek tartják például a Wellington győzelme (Csataszimfónia) című alkotást. És ismerünk vitatott Beethoven-opusokat: ilyen a Karfantázia, ez a műfaji szempontból hibrid zene, amely egyszerre zongoraverseny és kantáta, és ilyen a Hármasverseny is, amely részben zenekari kíséretes zongoratrió, részben sinfonia concertante. Az egyiket formátlansággal szokták vádolni, a másikat felszínes csillogással.
Pedig csak megfelelő előadásra van szükség, hogy mindkettő átütő erejű mesterműként hangozzék fel. Most a két zene egy lemezre került, és megvan a kellő szuggesztivitású interpretáció. A felvételek sokszorosan érdekesek: a néhány éve összeállt francia Insula Orchestra a historikus előadásmód egyik legújabb kiválósága, női karmestere, Laurence Equilbey csupa energia és eredetiség, a szintén általa alapított kórus, az Accentus a zenekarhoz méltón innovatív közösség. A magyar zenehallgatók által is ismert, remek fiatal zongorista, Bertrand Chamayou és a szintén fiatal énekesgárda olyan előadást hoz létre, amely izgalmasan vad és olykor nyers, érzékelteti a zene műfaji köztességét és improvizatív vonásait, világossá téve, hogy a mű a 9. szimfónia egyik előtanulmánya.
A Hármasverseny a szintén fiatal szólisták (Alexandra Conunova, Natalie Clein, David Kadouch) hangszerén elegánsan virtuóz, elbájolón üde, kommunikatív és természetes hatású zene.
Erato, 2019
