Koncert

Ben Frost

  • - minek -
  • 2015. május 24.

Zene

Nem éppen könnyed, de nemes szórakozást ígért az Electrify elektronikus zenei sorozat legutóbbi estje: a fellépők egyike sem arról híres, hogy kompromisszumkészséget mutatna a kifejezőeszközök megválasztásában. A figyelemre méltó magyar produkció (Modeo) után a brit Vessel (azaz Sebastian Gainsborough) például szinte minden fényforrás mellőzésével, az éjsötét teremben bünteti a szépszámú publikumot. A fémes hangokat és kemény indusztriális hangulatot kultiváló Vessel programjáról sok mindent el lehet mondani, de azt végképp nem, hogy monoton volna: az alapvetően a késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek ipari tánczenéjét idéző kompozí­ciók hol az önfeledt pszichedélia, hol a roncsolt dubtechno felé kanyarodnak. Néha már-már direkt tánczene szól, ami persze ismét csörömpölő zajfalba torkollik.

Az estet a legnagyobb név, az Izlandon élő és alkotó, amúgy ausztrál származású Ben Frost zárja: a színpadi és filmes kollaborációiról is ismert zenekészítő bónusz elidegenítő elemként idegesítően villogó stroboszkópokkal bombázza a hallgatóságát – igaz, többen kifejezetten élvezik, hogy egy idő után kockákat látnak tőle. Mindez tökéletesen beágyazódik Frost zenei világába, mely úgy idézi meg a techno gépies lüktetését, hogy rendre némi különös érzelmességet csempész az összefonódó darabokba (a csaknem trance-es szintifutamok iránti ironikus vonzódását le sem tagadhatná). Meg kell hagyni, remekül ért a hangulat fokozásához, a forró hangulatú publikum pedig szinte issza keze munkáját, legyen szó majdnem klasszikus négynegyedes veretésről vagy egy farkasember-család csendespihenőjét megidéző állati morgásokról. S nem is oly kegyetlen, hogy a csúcsponton hagyja abba: a végén röpke ráadás gyanánt szépen lehoz mindenkit maga teremtette, sokrétegűen futurista világából a földre – a lecke tanulságosnak bizonyul, és elkísér a bárpultig, sőt még azon is túl.

 

Trafó, április 18.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.