Lemez

Waxahatchee: Ivy Tripp

  • Lang Ádám
  • 2015. május 24.

Zene

Katie Crutchfield már évek óta az amerikai indie-folk színtér részese volt P.S. Eliot nevű és egyéb zenekaraival, amikor egy szüleinél töltött héten összedobott egy akusztikus hálószobalemezt Waxahatchee néven. A 2012-ben megjelent American Weekend Liz Phair-i ihletésű, bensőséges dalai hamar megtalálták az erre fogékony közönséget, majd a kísérőzenekarral felvett 2013-as Cerulean Salt már az indie-színtér élbolyába repítette az énekesnőt.

Az ismét zenekarral, de még mindig szigorúan otthon felvett új lemez, az Ivy Tripp a megkezdett ösvényen halad tovább. Míg az előző lemez a felcseperedés buktatóit taglalta, a mostani inkább a felnőttkor kilátástalanságáról szól, zeneileg pedig folytatódik rajta a 90-es évek újrafelfedezése. A folkos témák mellé egyre erősebben jönnek be az alt-rockos, emós hangulatok (Under A Rock), sőt a lemez egyik legerősebb számában, a Poisonben hősnőnk már a shoegaze-ig is eljut. Közben a The Dirt egy Vaselines-féle folk-punk téma is lehetne, a björkös hangon énekelt Air tulajdonképpen egy Sugarcubes-ballada, a „<”-be pedig egy dzsesszesen kaotikus betét is jutott. Ezek mellett azonban még mindig fontos szerepük van az egy szál gitárral vagy olcsó szintivel felvett számoknak, mint amilyen mondjuk a Breathless lassú felszabadulása, a Stale By Noon casio-balladája vagy az egyszerű gitártémára felhúzott Blue. Az összes közül azonban a Summer Of Love a leginkább szívbemarkoló – azzal a fatörzsbe véshető sorral, hogy „The summer of love is a photo of us”.

Merge, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.