Lemez

Benjamin Beilman: Spectrum

  • - csk -
  • 2016. október 1.

Zene

Fiatal művésznek megbocsátja az ember az olyan heterogén hanglemezműsort, amilyen a Spectrum című Warner Classics-albumé. Egy fiatal muzsikus sok mindent meg akar mutatni magából, és ehhez sokféle szerző kell. Márpedig Benjamin Beilman fiatal előadó, ha nem is pályakezdő. A washingtoni születésű, huszonhat éves hegedűs megnyert már egy-két versenyt (de egyet sem az igazán fontosak közül), tanult Chicagóban, a nagynevű philadelphiai Curtis Institute-ban és Németországban, a hasonlóan nagynevű Kronberg Akadémián (itt nem akármilyen mestere volt: Christian Tetzlaff), de eddig csak egy lemeze jelent meg, ez a mostani a második, egyúttal az első a Warnernél, amelynek újonnan szerződtetett művésze. Magyarországon még nem járt, sőt megkockáztatható, hogy nem is igen ismeri őt az itteni közönség.

A Spectrum Schubert, Janáček, Stravinsky és Fritz Kreisler egy-egy művét tartalmazza. Ám a lemez végére sem derül ki, mi kapcsolja össze a hegedűs és vele egykorú, állandó partnere, a dél-koreai Yekwon Sunwoo szerint az A-dúr Grand Duót (D 574), a Szonátát, a Divertimentót és a Bécsi rapszódiát. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Beilman mindegyik darabban mutatósan és igen határozott, olykor rámenős karakterizálással hegedül, de játéka nem olyan letisztult, mint Baráti Kristófé, és nem is olyan szuggesztív és személyes, mint Vilde Frangé. Inkább némi modorosság érhető tetten nála, ezt jelzik a Schubert-duó glissandós fekvésváltásai és a Janáček-szonáta kissé kimódoltan hirtelen „modern” gesztusai. Stravinsky Divertimentójában már felszabadultabbnak éreztem játékát, a Kreisler-rapszódia pedig lehengerlően energikusnak mutatja. A számok sorában előrehaladva tehát egyre jobbak a lemez produkciói. Arra a kérdésre, hogy lesz-e Benjamin Beilmanból egyszer nagy művész, a kritikus egyelőre aligha felelhet. Talán igen, talán nem.

Warner Classics, 2016


Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.