mi a kotta?

Sokfogú szörnyeteg

  • mi a kotta
  • 2016. október 1.

Zene

„A hangverseny művészi részéről nagyon keveset is írok le; csak annyit, amennyit értek belőle: a hatást. […] Ahogy Liszt bánik a zongorával, azt szavakkal leírni nem lehet. Mikor ő arra a sokfogú szörnyetegre ráteszi a kezét, az megszűnik zongora lenni; valami élő csoda lesz belőle, mely haragjában fenyeget, mint az apokalipszis réme ledörg reánk; azután meghunyászodik a rém, s elkezd beszélni lágyan a szív mély titkairól, miknek számára szó nincsen; megfogja a holdsugarakat s a csillagsugarakat, s azoknál fogva közelebb húzza hozzánk az egész mennyboltot; azt hiszem, most mindjárt felrepül, hanem aztán mikor rágyújt megint a harci indulóra, […] akkor meg azt hisszük, hogy a kerekes gép most mindjárt nekigördül, s odakartácsol a… majd kifecsegtem, hogy hová? Liszt zenéje nemcsak gyújt – de melegen hagy…” Vagy százötven éve tudósított ekképp Liszt Ferenc egyik pest-budai koncertjéről Kakas Márton, azazhogy Jókai Mór: érzékletesen jellemezve az ekkor már abbéruhás mester boszorkányos előadói virtuozitását. S habár a nagy mesemondó éppenséggel családilag is érdekelt volt e hangverseny sikerében, merthogy azon oroszlántermészetű neje, Laborfalvi Róza is föllépett Liszttel közösen, azért az idézett szavak elragadtatott hangvételében mégsem volt semmiféle túlzás.

Az utolérhetetlen nevéhez felfohászkodva az elkövetkező napokban fiatal zongoristák versengenek majd a Zeneakadémián, hiszen szeptember 2-án kezdődik a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny: a vetélkedés nyilvános, a zsűri díszelnöke pedig a kilencvenesztendős Kurtág György lesz. Liszt nevével és persze műveivel másutt is találkozhatunk mostanában: a Régi Zeneakadémia épületében Alessandra Pompili matinékoncertjének programja az ő zongoradarabjaiból áll majd össze (szeptember 3., tizenegy óra), s hasonlóképpen a Stuller Vonósnégyes és a Párizsban élő kiváló mezzoszoprán, Csordás Klára keddi közös fellépésén is műsoron szerepelnek Liszt dalai (Magyar Rádió Márványterme, szeptember 6., hét óra).

Egyebekben továbbra is kitart a nyár végi nagy Haydn-hullám. Így Fertőd-Eszterházán szombaton este a Nicholas McGegan által vezényelt Capella Savaria játszik majd Haydn-szimfóniát, méghozzá Schubert Ötödikjével összepárosítva (Marionettszínház, szeptember 3., hét óra), másnap aztán a Haydn and the Gypsies című tematikus program ígérkezik az Esterházy Hofkapelle szólistáinak előadásában (Haydn terem, szeptember 4., hét óra). És immár Pestre is jut Haydn-szimfónia: a Búcsú melléknevű, melyet a Camerata Budapest játszik és Péteri Lóránt zenetörténész magyaráz majd el nekünk a Zenebeszéd sorozatának keretében (Magyar Rádió 6-os stúdiója, szeptember 3., három óra).

De a búcsú után még jöjjön két figyelemre érdemes fővárosi koncert! Vasárnap este Rost Andrea és a Liszt Ferenc Kamarazenekar közös zsinagógai Mozart-estje vár reánk a Dohány utcában (szeptember 4., hét óra), szerdán pedig a Budapesti Bach Consort kantátázik majd, méghozzá a mostanában újrafelfedezett francia barokk mester, Joseph Bodin de Boismortier, valamint a számunkra bizony névről is alig ismerős Louis-Nicolas Clérambault mitológiai témájú műveiből válogatva (MTA Zenetudományi Intézet – Zenetörténeti Múzeum, szeptember 7., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.