Lemez

Beth Hart: Fire on the Floor

  • Soós Tamás
  • 2016. december 3.

Zene

Tehetségkutató műsorok PR-osait dobná csak fel Beth Hart élettörténete, akik a tehetség mellé bulvárújságban kiteregethető drámát is követelnek. Beth-t csodagyereknek hitték, aki négyévesen Bee­tho­­­vent zongorázott, 15 évesen Los Angelest ostromolta szerzeményei­vel, de szülei válását és AIDS-es nővére halálát soha nem tudta kiheverni. Tizenévesen már ivott, drogozott, de fájdalmát nemcsak hitellel, hanem óriási – Janis Joplint, Billie Holidayt, Etta Jamest megidéző – hanggal adta elő. A hiperaktív önpusztítást majdnem öngyilkosságig folytatta, a szakadék széléről egykori roadja és mostani férje rántotta vissza. Sokáig diagnosztizálatlan bipoláris zavarára a nagykiadós szerződése ugyan ráment, de a karrierje nem: az utóbbi években elegáns bluesdívaként találta fel magát újra, és Joe Bonamassával adott ki remek coveralbumokat.

Az igazán nagy dobást, a mesterművet most, a Fire on the Floorral készítette el, amellyel végre elementáris erejű hangját is utolérte. Beth ugyanis jobb énekes, mint dalszerző: sokáig akkor volt klasszis, mikor klasszikust énekelt. De erre a lemezre olyan finomságokat rejtett még a legutolsó dobseprűzésbe is, és olyan szépen fogta-fonta egybe a hol a szexi szving, hol a lennoni líra, hol meg a soulpopos sláger és a borult blues felé kanyargó stílusát, hogy minden arcát egy-egy tökéletességig csiszolt dalban villantotta fel. Mint csecsemő a csörgőjének, úgy örülhetünk ennek a sokszínű, gömbölyű lemeznek, amit bárhányszor elővehetünk, megunni úgysem lehet.

Provogue, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.