„Reszkess, király, reszkess, mihelyt akarom, / mint éji vihar lesodor haragom. / És viperaszívű tanácsosaid! / Agg trónusod ingatag oszlopait / mint farkas a’ kölyköt a’ földre csapom / és nyelvök kiszakasztva, ebeknek adom…” Így dühöng István királyfi, vagyis a leendő II. István a saját apja, azaz Könyves Kálmán ellen, miután az megtagadja tőle az engedélyt, hogy feleségül vehesse kedvesét, a szép Bátori Máriát, aki már két gyermeket szült neki. No, nem a valóságban, hanem Erkel Ferenc első operájában, melyet Dugonics András 1794-es „szomorú történetéből” költött számára Egressy Béni. A Bátori Mária, melynek 1840. augusztus 8-i bemutatójától fogva nevezték Nemzeti Színháznak a Pesti Magyar Színházat, most vasárnap este koncertszerű előadásban kerül majd elénk: Kolonits Klárával a címszerepben, míg Könyves Kálmán szólamát Palerdi András, a majdani II. Istvánét pedig László Boldizsár fogja énekelni (Erkel Színház, november 6., fél nyolc).
A különlegesség felfedezésének és a zene messzi múltjába való bebocsáttatásnak az érzése szombat este is elfoghat minket, már amennyiben Bali Jánosék tematikus koncertjét választjuk (BMC, november 5., fél nyolc). Itt ugyanis Johannes Ockeghem (vagy másként Okeghem, Ogkegum, Okchem, Hocquegam, Ockegham) XV. századi Requiemjével indul az A:N:S, a Classicus Quartet és az EllenPont együttes közös programja, amely azután egy hazai ősbemutatóba torkollik majd, első ízben megszólaltatva Csapó Gyula Requiemjét.
Egyebekben türelmetlenül várjuk Jevgenyij Koroljovot, aki csütörtökön érkezik meg hozzánk, hogy eljátssza körünkben a Das wohltemperierte Klavier első kötetét (Zeneakadémia, november 10., fél nyolc). Izgalmas zongoraest persze már napokkal korábban is ígérkezik ugyanitt, hiszen Farkas Gábor koncertjén Händel és Schumann lesz műsoron, valamint egy Bach-chaconne is felhangzik majd, méghozzá a 150 éve született Ferruccio Busoni átiratában (Zeneakadémia, november 5., fél nyolc).
A barokk zenében átlényegülő spanyol táncforma után következzék az argentin tangó, mely tánc történetének vasárnap este szentelnek majd egy teljes programot a Zeneakadémián (november 6., fél nyolc). „…egy alapvető kérdésben mégiscsak egyetértettek a beszélgetőtársaim: abban, hogy a bordélyokban keletkezett a tangó. (A keletkezés idejét is hasonlóan jelölték meg: egyikük sem mondott 1880-nál korábbi, se 1890-nél későbbi időpontot.) Emellett szól – drágaságánál fogva – a zenekarok eredeti hangszerkészlete: zongora, fuvola, hegedű, később pedig harmonika; egyben ez a bizonyíték rá, hogy nem keletkezhetett a tangó a külvárosokban, ahol – s ezt mindenki tudja – mindig is megelégedtek a hathúrú gitárral. További érvekben sincs hiány: a tánc erotikus jellegű, egy-egy cím nyilvánvalóan kétértelmű – El choclo (A kukoricacső), El fierrazo (A döfés) –, amint az a szokás is ismert – gyerekfejjel magam is láttam Palermóban, később pedig Chacaritában és Boedóban –, hogy az utcasarkokon a férfiak egymással tangóztak, mert nem akadt helybeli nő, aki hajlandó lett volna egy ilyen erkölcstelen táncot járni.” Borges így írt e témáról, mi pedig vasárnap este Astor Piazzolla műveivel ünnepelhetjük majd ezt az igencsak mélyről indult műfajt.
