Lemez

Beyoncé: Lemonade

  • - greff -
  • 2016. június 5.

Zene

Igazi kislemezműfajnak indult, és 40 évnyi különös kalandozás után azzá is vedlett vissza a popzene, amiért napjaink valódi szupersztárjai csak­is hálásak lehetnek. Beyoncé például – a dívák dívája, az r&b Michelle Obamája – anélkül adhatott ki legutóbb egy érdekes és bátor, ám rendszeres hallgatásra kevéssé alkalmas albumot, hogy különösebben aggódnia kellett volna uralkodónői státusa miatt, hiszen azt már a rádióknak megküldött első két dallal bebiztosította. A többi a fanatikus rajongók és a zenekritikusok ügye volt, de ne gondoljuk, hogy globális szinten ez a két csoport bármit is meghatároz. Ezúttal azonban minden potenciális hallgató két vállra fektetése lehetett a cél, hiszen a Lemonade a nyilvánvaló slágertémák mögött is igen masszív felépítményt rejteget. Ez persze nem jelenti azt, hogy sikerült volna eltüntetni róla a lapos számokat – a túldramatizált lassúk egytől egyig léptetni valók –, de a vadul eklektikus, a főhősnő hangsúlyos jelenléte és a házasságtörési tematika kitartása miatt mégis kompakt egészet alkotó album így is nagyszerű. A Daddy Lessons countryja például sokadik hallgatásra is furcsa Beyoncétól, de legalább ennyire addiktív is, míg a Jack White-tal elkövetett Don’t Hurt Yourself soul-garázsrock hibridjének vagy a Formation büszkén hömpölygő déli hiphopjának hosszabb ismerkedési időre sincs szüksége ahhoz, hogy szoros barátságot kössön velünk. A kábé negyven szerzővel összehozott, ódon hangmintáktól a naprakész basszusokig mindent felhasználó Lemonade lehet, hogy nem a jövő zenéjét mutatja – a jelenről viszont káprázatos dialektusokban beszél.

Sony, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.