mi a kotta?

Nagyban ünnepelni

  • mi a kotta
  • 2016.06.05 12:05

Zene

A múlt alkalommal, a Requiem apropóján Forman Amadeusából vettünk ki egy képkockát illusztrációul, melyen a kiváló F. Murray Abraham is látható volt: Mozart halálos ágyánál ülve, Salieri szerepében. A Mozart halála körül rút és alaptalan gyanúba keveredett kolléga valójában tisztelte a nálánál alig néhány évvel fiatalabb zsenit, s hogy ezzel Mozart is tisztában volt, az élete utolsó heteiből ilyen levélidézetekkel igazolható: „6 órakor kocsival Salieriért és Cavalieriért mentem, és felvezettem őket a páholyukba […]. Nem is képzeled, milyen kedvesek voltak, mennyire tetszett nekik, nemcsak a zeném, hanem a szöveg is, és minden együtt. Azt mondták mindketten, hogy olyan opera, amely méltó rá, hogy a legnagyobb uralkodó előtt a legünnepélyesebb alkalommal előadják. […] Salieri mindent nagy figyelemmel kísért és nézett végig, és a nyitánytól az utolsó kórusig nem volt szám, amely egy bravót vagy bellót ne csalt volna ajkaira, és nem tudtak hová lenni a hálától figyelmemért, mert amúgy is el akartak jönni tegnap az operába, de akkor már négy órakor be kellett volna ülniük – így pedig mindent kényelmesen láthattak és hallhattak.” Salieri meg a kor nagy dívája, Cavalieri A varázsfuvolát dicsérte ily lelkesen, s ez épp idevág, hiszen Fischer Iván és a Fesztiválzenekar a Requiem-koncertek között most egy alkalommal ezt a remek operaprodukciójukat is felújítják majd tavalyról (Nemzeti Hangversenyterem, május 6., hét óra).

„…a Dohnányi-szimfónia nagyszerűen hangzik. Ő maga kiválóan dirigálta. Ünnepeltük is nagyban.” A kortársi és kollegiális megértésnek ez a bő száz évvel későbbi példája már Bartók Bélától való, aki e sorok tanúsága szerint 1902-ben valósággal lelkesedett Dohnányi Ernő I. szimfóniájáért. Ezt a szimfóniát mi szerdán a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának Madaras Gergely által vezényelendő koncertjén ünnepelhetjük majd nagyban vagy kicsiben (Nemzeti Hangversenyterem, május 11., fél nyolc). A Dohnányit méltató és méltányoló Bartók egyik remekművét, a II. hegedűversenyt pedig Kocsis Zoltán és Nemzeti Filharmonikusai fogják elénk hozni másnap: Alina Ibragimova szólójával, Dvořák szláv táncai között (Nemzeti Hangversenyterem, május 12., fél nyolc).

„Vivaldi egész életében egyetlenegy concertót írt, de azt négyszázszor” – ez az idézet viszont már éppenséggel nem a pályatársi megértés magas fokát jelzi, igaz, Stravinsky majd’ kétszáz év távolából mondott ily sommás ítéletet a rőt pap munkásságáról. A trombitás Boldoczki Gábor (képünkön) és a Cappella Gabetta pénteki közös hangversenyén többet is hallunk majd e concertók közül, s a programot általában is Antonio Vivaldi művei fogják uralni (Zeneakadémia, május 6., fél nyolc).

Végezetül két egészen különlegesnek ígérkező kamarakoncert: Várjon Dénes, Baráti Kristóf és Várdai István keddi trióestjén (Nemzeti Hangversenyterem, május 10., fél nyolc) a Dumky trió, Joshua Bell és Sam Haywood szerdai fellépésén (Zeneakadémia, május 11., fél nyolc) pedig a Kreutzer szonáta kerül majd a középpontba.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.