„A tonalitás a bolygónkhoz kötődő antropomorf tulajdonság. Ahogy a gravitáció megszabja az emberi tánc stílusait, kijelöli annak korlátait, úgy a tonalitás, ez a Földön és a naprendszerünkben tőlünk függetlenül létező hangnemrend alapvetően meghatározza az ember zenei világát. Nem lehet leváltani a sokkal kisebb jelentőségű atonalitással, mert az csak színezi ezt a világot. Schönberg, aki azt hitte, hogy a dodekafónia megalkotásával meghosszabbítja a német zene prioritását még száz évvel, nem tudhatta, hogy az atonalitás lassan a krimik aláfestő zenéjeként köt ki, mint a szorongást igen érzékletesen kifejező effektus. Bevallom, a gonosz szereplőket az én zenémben is gyakran ez a hangzás jellemzi. Az elmúlt több mint fél évszázad kísérletezései után úgy szerzi vissza a tonális zene a jelentőségét, hogy az igazából sosem szűnt meg. A tanítványaim még inkább fürdenek benne. Mellettük én csak egy szomorú atonális fickó vagyok.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
