rés a présen

„Ha nem is életek”

  • rés a présen
  • 2022. június 29.

Zene

Kelemen Barnabás hegedűművész, a Fesztivál Akadémia alapítója

rés a présen: Az első Fesztivál Akadémia óta milyen korszakokat élt meg a rendezvény?

Kelemen Barnabás: Először is volt egy Fesztivál Akadémia előtti időszakunk, amikor öt évig szerveztük 2010-től a KaposFestet a feleségemmel, Kokas Katalinnal Kaposváron, ahol ő a gyermekéveit töltötte. Már ott is a baráti és munkakapcsolatainkra alapoztunk. Aztán arra kényszerültünk, hogy abbahagyjuk, de hoztuk magunkkal a Zeneakadémiára a fesztivál 2.0 verzióját. A 2003-as hegedűtanári pályázatomban is megfogalmaztam, hogy fesztivált és mesterkurzusokat szeretnék szervezni, ha felújításra kerül a Zeneakadémia több mint 100 éves épülete, amely az akkori állapotában légkondicionálás híján alkalmatlan volt nyári programokra. Végül jó nagy fesztivál lett belőle, mert az összes fellépőt felkértük arra is, hogy tartsanak mesterkurzusokat, és kamarazenéljenek együtt a tanítványaikkal. Az első évben még Kocsis Zoltán is velünk volt, életében akkor volt utoljára a Zeneakadémia színpadán, és felejthetetlen előadást tartott Bartók vonósnégyeseiről. A fesztivál fejlődése – miután a klasszikus zeneművek színvonala állandó – a művészek meghívásában, az egyre érdekesebb helyszínek keresésében és a műfajok egyre merészebb társításában mutatkozik meg. Sokféle művészet megtalálható nálunk, a zene, a tánc, a vetítés, a színház és a gasztronómia is. Ezeknek a kapcsolódási pontjait keressük. Folyamatosan újítunk, és a Covidból is úgy jöttünk ki, hogy tulajdonképpen egy egész éves rendezvénysorozattá fejlődtünk. 2020-ban egy hónappal csúsztattuk a fesztivált, csak hazai művészeket hívtunk, így minden rendezvényt meg tudtunk tartani. Tavaly pedig minden csatlakozó vállalt kurzusokat országszerte, és az ad hoc formációikkal koncerteket is adtak. A következő tanévben még 80 kurzus várja, hogy megtartsuk olyan művészekkel, mint Perényi Miklós, Rados Ferenc vagy Baráti Kristóf. Az első hét év summája így az lett, hogy egy egész éves mesterkurzus-sorozattá nőtte ki magát a fesztivál. Mondjuk ehhez alapos szervezőmunka kell. Azonkívül már több lábon állunk, hiszen szervezünk versenyeket is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.