mi a kotta?

Bor, dal, asszony

  • mi a kotta
  • 2015. június 21.

Zene

Ifjabb Johann Strauss a címben idézett keringője nem szerepel ugyan az elkövetkező napok koncertprogramján, ám e hármasság egészében vagy részleteiben valósággal meghatározója lesz több koncertnek is. Mondjuk, rögvest Magdalena Kožená (képünkön) dalestjének, melyen a nagyszerű zongoraművész, Mitsuko Uchida vállalja magára a kíséret föladatát (Solti terem, május 24., fél nyolc). Kožená, vagy ha úgy tetszik, Lady Rattle ezen az estén ritkábban előadott, de szavatoltan remek dalsorozatokat énekel majd: Schumann utolsó dalciklusán, azaz Stuart Mária-dalain kezdve, s egy leszboszi kurtizán verseivel folytatva. Helyesebben egy kitalált leszboszi kurtizánt kell mondanunk, hiszen az antikvitás és az erotika iránt oly igen fogékony francia irodalmár, Pierre Louÿs 1894-es kötetében valódinak füllentett egy állítólagos Sappho-kortárs hölgyet, bizonyos Bilitist, aki keresetlen őszinteséggel énekli meg a szépséges leány, Mnaszidika iránt táplált heves érzelmeit. A költő barátja és irodalmi jelentőségének kortársi túlértékelője, Claude Debussy dalciklust válogatott össze e kötetből, fenntartva ezzel Pierre Louÿs és a konfabulált ókori Bilitis emlékezetét.

Kožená és Uchida dalestjén Mahler Rückert-dalai is fölhangzanak majd, s Mahler fogja dominálni a Concerto Budapest keddi koncertjét is, melynek műsorán a Mahler által vonószenekarra átírt A halál és a lányka nyomában a kislányát elvesztő zeneszerző posztumusz bemutatott műve, a Dal a Földről szólal majd meg Komlósi Ildikó és Fekete Attila szólójával (Nemzeti Hangversenyterem, május 26., fél nyolc).

„Újratöltöm poharam, kiiszom, és addig énekelek,

amíg a hold fel nem kél a fekete égbolton.

És amikor már nem tudok énekelni, majd elalszom újra.

Mit nekem tavasz! Hadd legyek hát részeg!”

Így dalol a Tavaszi részegség című tételben az évezredes kínai bölcs, aki Mahlerhez egy franciából fordított német gyűjteményből szólt, saját érzéseire ráismertetve az élettől távolodó komponistát. S dal meg asszony jut elénk a Pannon Filharmonikusok pesti hangversenyén is, ahol Richard Strauss Hat dalával a dalénekesként ritkábban megmutatkozó Miklósa Erika vonul majd a pódiumra (Nemzeti Hangversenyterem, május 22., fél nyolc). Itt alighanem még bor is akadhat majd, elvégre a program függeléke Segal Viktor séf ételkreációit ígéri a koncert szünetében, s az ilyesmikre inni kell.

Egyebekben továbbgyűrűzik a Faust-téma: az operaházban Ferruccio Busoni Doktor Faustjának jelentős részét mutatják majd be, félszcenírozva, Vajda Gergely vezényletével (május 22., hét óra), az Óbudai Danubia Zenekar Szülőföld felcímű koncertjén pedig, Mosonyi és Bartók között felhangzik majd Liszt kompozíciója, a Két jelenet Lenau Faustjából (Zeneakadémia, május 22., fél nyolc). Kis érdekesség: a költő Nikolaus Lenau éppúgy Görgen doktor döblingi intézetében fejezte be életét, mint a Mosonyi-mű által elsiratott Széchenyi István.

S végezetül egy érdekesség, ahol a zene nem az irodalommal, hanem a képzőművészettel randevúzik! Zenekép című kiállításával szerdán nyílik az újraalapított Hermina Galéria, 13 képzőművészt és 11 zeneszerzőt összeeresztve egymással a miniatűr műfajában (Hungária körút 194., május 27., hat órától).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.