Lemez

Shamir: Ratchet

  • Lang Ádám
  • 2015. június 21.

Zene

Shamir kilencéves kora óta ír dalokat: eredetileg főleg countryt játszott, majd lett egy indie-punk zenekara, de amikor körbeküldte első, tánczenékkel kacérkodó szólófelvételeit néhány kiadónak, már az volt számára az igazi perspektíva, hogy beleragad az észak-vegasi, disznószagú rögvalóságba. Végül Nick Sylvester, a Godmode kiadó vezetője meglátta benne a lehetőséget. Közösen rakták össze a Northtown EP-t, amely négy kifogástalan, a 80-as évek iránti nosztalgiával fertőzött nu-diszkós, hip house-os szám mellett egy countryfeldolgozást is tartalmazott. Az előadó azonban még a számoknál is fontosabbnak bizonyult: Shamir nemcsak csibészes mosolyával, orrkarikájával, rajzfilmszerű hajával és punkpólóival lett a tavalyi év egyik legemlékezetesebb arca, hanem Nina Simone-éhoz hasonlító, nemtelenül tökéletes énekhangjával is.

Az idén 20 éves énekes azóta több helyen elmondta, hogy már elérte a célját, a most megjelent debütlemezről pedig éppen a nagyravágyás hiányzik. Egyrészt nem sikerült olyan húsbavágó témát összehozni, mint amilyen korábban a ­Sometimes A Man volt, másrészt a magát eklektikus ízlésűnek tartó Shamir semmilyen igazán új színt nem hozott a nagylemezére. Énekhangja ráadásul csomószor – köztük a húzószámokban: On The Regular, Call It Off – úgy van effektezve, hogy elveszti miatta az élét, így csak a Darker című majdnem  a cap­pel­lában élvezhetjük ki igazán. Syl­vester pedig egyszerűen kevés lett producernek Shamir mellé, akinek a kvalitásai alapján a legjobb csapat járna – a legerősebb koktél, nem pedig egy gyorsan fogyasztható, kellemesen felejtős ital.

XL, 2015

alá

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.