„Megkaptam egy órára a nagytermet. Kinek van kedve eljátszani a Bruckner Hetediket?” – az életrajzi hitelű anekdota szerint hajdan ilyesforma kérdésekkel vágtatott be a londoni Royal Academy of Music menzájára a nagykamasz Simon Rattle, és ifjonti karizmája már ekkor sem maradt hatástalan a megkérdezettekre. A jövő hétfőn a Londoni Szimfonikus Zenekarral Budapestre látogató Sir Simon persze a Müpában is megkapja majd a nagytermet, méghozzá nem is csupán egy órára, hogy Bartók Zenéjét és itt is épp egy Bruckner-szimfóniát vezényeljen el (Nemzeti Hangversenyterem, január 14., fél nyolc). Igaz, most nem a Hetediket, hanem a Hatodikat, amelyet a komponista az 1880-as évek elején nem másnak, mint szállásadójának, a filozófiaprofesszor Anton von Ölzelt-Newin lovagnak dedikált.
Ám a véletlen úgy hozá, hogy az emlegetett magasabbik sorszámú Bruckner-szimfónia is elénk jut majd az elkövetkező napokban, ráadásul két alkalommal is: a Concerto Budapest esedékes hétvégi fellépésein (Zeneakadémia, január 12. és 13., fél nyolc). „Egy alkalommal szomorú hangulatban értem haza; az járt a fejemben, hogy a Mester már nem élhet sokáig.” Így emlékezett vissza a Wagner-csodáló Bruckner Lírai melléknevű szimfóniájának egyik kitüntetett keletkezéstörténeti pillanatára, az Adagio tételt ihlető gyászos, s mint hamar kiderült, prófétai felismerésre. A Wagnert elsirató terjedelmes alkotás most Keller András pálcaintései nyomán fog megszólalni, a koncertek második részében, de előbb az együttes visszatérő vendége, a nagy brit csellista, Steven Isserlis elhúz majd egy-egy romantikus versenyművet. A Rattle frizurájára hajazó üstökű szólista szombaton Saint-Saëns 1.
(a-moll) csellóversenyét, vasárnap pedig Schumann azonos hangnemű versenyművét készül a vonója alá venni.
Kojak szavával élve, egy fiatalabb brit fürtöske is érkezik azonban ezekben a napokban a pesti koncertközönség elé, ismét csak visszajáró vendég gyanánt. A Budapesti Fesztiválzenekar közelgő három koncertjét ugyanis Robin Ticciati (képünkön) vezényli majd Strauss, Ravel és Debussy nyomában a Bruckner által előre meggyászolt Wagnertől pódiumra hozva a nagyzenekari programok kedvenc zenedráma-kivágatát, vagyis az Előjáték és Izolda szerelmi halálát a Trisztánból (Nemzeti Hangversenyterem, január 17. és 18., háromnegyed nyolc, illetve 19., fél négy).
Wagner-preparátum zárja majd a Nemzeti Filharmonikusok jövő szerdai estjét is: A Ring szavak nélkül című összeállítás, a néhai Lorin Maazeltől (Nemzeti Hangversenyterem, január 16., fél nyolc). A romantikus daltól a romantikus zenedrámáig fantáziacímű program első fele, úgy lehet, még izgalmasabbnak ígérkezik, hiszen a Dennis Russell Davies által igazított együttes ott nem kisebb énekest, mint a csodálatos előadói kultúrájú Christoph Prégardient fogja kísérni.
S még mindig maradt két, lóhalálában ajánlandó és Haydn-érdekű koncertünk! Így a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Martin Haselböck vezényletével a két Haydn, Joseph és Michael szerzeményeit játssza majd, a 44-es sorszámú és Gyász melléknevű szimfóniával zárva műsorát (Zeneakadémia, január 15., fél nyolc). Az ezúttal Vashegyi György irányításával muzsikáló Budapesti Vonósok viszont A reggel, a Dél és Az este elnevezésű szimfóniákat válogatták egymás mellé az idősebbik Haydn fivér életművéből (BMC, január 12., hat óra).
