mi a kotta?

Brit üstökök

  • mi a kotta
  • 2019. február 10.

Zene

„Megkaptam egy órára a nagytermet. Kinek van kedve eljátszani a Bruckner Hetediket?” – az életrajzi hitelű anekdota szerint hajdan ilyesforma kérdésekkel vágtatott be a londoni Royal Academy of Music menzájára a nagykamasz Simon Rattle, és ifjonti karizmája már ekkor sem maradt hatástalan a megkérdezettekre. A jövő hétfőn a Londoni Szimfonikus Zenekarral Budapestre látogató Sir Simon persze a Müpában is megkapja majd a nagytermet, méghozzá nem is csupán egy órára, hogy Bartók Zenéjét és itt is épp egy Bruckner-szimfóniát vezényeljen el (Nemzeti Hangversenyterem, január 14., fél nyolc). Igaz, most nem a Hetediket, hanem a Hatodikat, amelyet a komponista az 1880-as évek elején nem másnak, mint szállásadójának, a filozófiaprofesszor Anton von Ölzelt-Newin lovagnak dedikált.

Ám a véletlen úgy hozá, hogy az emlegetett magasabbik sorszámú Bruckner-szimfónia is elénk jut majd az elkövetkező napokban, ráadásul két alkalommal is: a Concerto Budapest esedékes hétvégi fellépésein (Zeneakadémia, január 12. és 13., fél nyolc). „Egy alkalommal szomorú hangulatban értem haza; az járt a fejemben, hogy a Mester már nem élhet sokáig.” Így emlékezett vissza a Wagner-csodáló Bruckner Lírai melléknevű szimfóniájának egyik kitüntetett keletkezéstörténeti pillanatára, az Adagio tételt ihlető gyászos, s mint hamar kiderült, prófétai felismerésre. A Wagnert elsirató terjedelmes alkotás most Keller András pálcaintései nyomán fog megszólalni, a koncertek második részében, de előbb az együttes visszatérő vendége, a nagy brit csellista, Steven Isserlis elhúz majd egy-egy romantikus versenyművet. A Rattle frizurájára hajazó üstökű szólista szombaton Saint-Saëns 1.
(a-moll) csellóverseny
ét, vasárnap pedig Schumann azonos hangnemű versenyművét készül a vonója alá venni.

Kojak szavával élve, egy fiatalabb brit fürtöske is érkezik azonban ezekben a napokban a pesti koncertközönség elé, ismét csak visszajáró vendég gyanánt. A Budapesti Fesztiválzenekar közelgő három koncertjét ugyanis Robin Ticciati (képünkön) vezényli majd Strauss, Ravel és Debussy nyomában a Bruckner által előre meggyászolt Wagnertől pódiumra hozva a nagyzenekari programok kedvenc zenedráma-kivágatát, vagyis az Előjáték és Izolda szerelmi halálát a Trisztánból (Nemzeti Hangversenyterem, január 17. és 18., háromnegyed nyolc, illetve 19., fél négy).

Wagner-preparátum zárja majd a Nemzeti Filharmonikusok jövő szerdai estjét is: A Ring szavak nélkül című összeállítás, a néhai Lorin Maazeltől (Nemzeti Hangversenyterem, január 16., fél nyolc). A romantikus daltól a romantikus zenedrámáig fantáziacímű program első fele, úgy lehet, még izgalmasabbnak ígérkezik, hiszen a Dennis Russell Davies által igazított együttes ott nem kisebb énekest, mint a csodálatos előadói kultúrájú Christoph Prégardient fogja kísérni.

S még mindig maradt két, lóhalálában ajánlandó és Haydn-érdekű koncertünk! Így a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Martin Haselböck vezényletével a két Haydn, Joseph és Michael szerzeményeit játssza majd, a 44-es sorszámú és Gyász melléknevű szimfóniával zárva műsorát (Zeneakadémia, január 15., fél nyolc). Az ezúttal Vashegyi György irányításával muzsikáló Budapesti Vonósok viszont A reggel, a Dél és Az este elnevezésű szimfóniákat válogatták egymás mellé az idősebbik Haydn fivér életművéből (BMC, január 12., hat óra).

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."