Burget Lajos retrószótára (könyv)

Burget Lajos Retrószótára többféle módon olvasható. Én a véletlen mintavételt javaslom: felcsapni a kötetet valahol, beleolvasni, továbbpörgetni oda-vissza.
Burget Lajos Retrószótára többféle módon olvasható. Én a véletlen mintavételt javaslom: felcsapni a kötetet valahol, beleolvasni, továbbpörgetni oda-vissza. De ez a haladóknak, vagyis az idõsebbeknek való módszer, akik a korabeli rádiós reggeli torna szokásos instrukciója szerint amúgy is "hamarabb abbahagyhatják". A "Korfestõ szavak a második világháborútól a rendszerváltásig" alcímmel jegyzett munkát példás mutatórendszer egészíti ki: a szómutató minimum megduplázza a kereshetõ címszavak mennyiségét, a fogalomköri csoportosítás pedig oktatási segédeszközzé emeli ezt a kifejezetten szórakoztató olvasmányt. A nemrég elhunyt szerzõ ízlését dicséri, hogy nem érzõdik a kötetben kényszeresen elhatárolódó, erõltetett lekicsinylés vagy fennkölt ítélkezés a közelmúlt bornírtságaival és rémségeivel (gumipitypang, meleg csákányváltás, kádertemetõ, csengõfrász, Micsurin, békepap) szemben. De elkerüli az ájult nosztalgia hívogató csapdáját is, amikor a bambiról, az ostornyeles lámpáról vagy az ülõkalauzról ír. Bizonyos szócikkek (micisapka, Ilkovics Izidor, hülzni stb.) a megjelöltnél korábbi, háború elõtti idõkre céloznak vissza, és ez kissé talán széthúzza a szótár fókuszát, de ennyi visszamerengést igazán megengedhetünk, hiszen cserébe egy egész kulturális enciklopédiát kapunk a korszakról, amely az új generációk számára már csak valami különös történelmi zárványként jelenik meg. Nem állítom, hogy a kötetbõl megértik majd szüleik, nagyszüleik világát, de kesernyés abszurditása biztosan plasztikusabbá válik számukra.

Tinta Könyvkiadó, 2008, 352 oldal, 2490 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.