Dua Lipa csillaga

Büszkén és magabiztosan

Zene

A napokban 27. születésnapját ünneplő Dua Lipának valószínűleg eszében sincs csatlakozni a „huszonhetesek klubjához”. Nosztalgikus diszkóritmusai és mély, süvöltő hangja inkább azt hirdetik, hogy milyen jó normálisnak lenni. Az albán származású londoni énekesnő az idén ismét headliner a Szigeten.

„Amíg alatta fekszel, nem jutsz túl rajta” – énekelte 2017-ben, első igazán nagy, New Rules (Új szabályok) című slágerében, amely pont nem arról szólt, hogy a szerelem elemészt és ez hű, de jó nekem. Épp az ellenkezőjét írták elő a dalban lefektetett szabályok: hogy ne engedd be, ne hívd vissza, ne aludj nála, legyetek ezentúl „csak barátok”. A klipben, amelyet a megjelenése óta 2,7 milliárdnyian láttak a YouTube-on, tizen-, huszonéves lányok táncolnak egy ottalvós bulin, és eszükben sincs, hogy fiúkat engedjenek maguk közé.

Az X-Faktor arca

Dua Lipa sztorija túl szép, hogy igaz legyen. 1995-ben született Londonban, emigráns koszovói szülők gyerekeként. Apja, akinek zenei­sége kezdettől hatott rá, rockbandában énekelt és gitározott. A kislány már ötévesen az MTV-t nézte és a slágereket énekelte a készülék előtt. Tizenegy éves volt, amikor a család hazatelepedett Pristinába, a művészeti iskola és a helyi ifjúsági kórus azonban nem volt elég neki, és négy év múlva meggyőzte a szüleit, hogy hadd költözzön vissza a brit fővárosba. Justin Bieber sikerén felbuzdulva feldolgozásokat készített a YouTube-ra Christina Aguilera, Pink és Nelly Furtado dalaiból, miközben hoszteszként dolgozott egy mexikói étteremben a Sohóban. Modellkedést is vállalt, a brit X-Faktor 2013-as reklámjában felfedezésre váró amatőr énekest kellett alakítania. A Sister Sledge 1979-es dalát, a Lost in Musicot énekelte teregetés közben, és köré gyűltek a szomszédok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.