Dua Lipa csillaga

Büszkén és magabiztosan

Zene

A napokban 27. születésnapját ünneplő Dua Lipának valószínűleg eszében sincs csatlakozni a „huszonhetesek klubjához”. Nosztalgikus diszkóritmusai és mély, süvöltő hangja inkább azt hirdetik, hogy milyen jó normálisnak lenni. Az albán származású londoni énekesnő az idén ismét headliner a Szigeten.

„Amíg alatta fekszel, nem jutsz túl rajta” – énekelte 2017-ben, első igazán nagy, New Rules (Új szabályok) című slágerében, amely pont nem arról szólt, hogy a szerelem elemészt és ez hű, de jó nekem. Épp az ellenkezőjét írták elő a dalban lefektetett szabályok: hogy ne engedd be, ne hívd vissza, ne aludj nála, legyetek ezentúl „csak barátok”. A klipben, amelyet a megjelenése óta 2,7 milliárdnyian láttak a YouTube-on, tizen-, huszonéves lányok táncolnak egy ottalvós bulin, és eszükben sincs, hogy fiúkat engedjenek maguk közé.

Az X-Faktor arca

Dua Lipa sztorija túl szép, hogy igaz legyen. 1995-ben született Londonban, emigráns koszovói szülők gyerekeként. Apja, akinek zenei­sége kezdettől hatott rá, rockbandában énekelt és gitározott. A kislány már ötévesen az MTV-t nézte és a slágereket énekelte a készülék előtt. Tizenegy éves volt, amikor a család hazatelepedett Pristinába, a művészeti iskola és a helyi ifjúsági kórus azonban nem volt elég neki, és négy év múlva meggyőzte a szüleit, hogy hadd költözzön vissza a brit fővárosba. Justin Bieber sikerén felbuzdulva feldolgozásokat készített a YouTube-ra Christina Aguilera, Pink és Nelly Furtado dalaiból, miközben hoszteszként dolgozott egy mexikói étteremben a Sohóban. Modellkedést is vállalt, a brit X-Faktor 2013-as reklámjában felfedezésre váró amatőr énekest kellett alakítania. A Sister Sledge 1979-es dalát, a Lost in Musicot énekelte teregetés közben, és köré gyűltek a szomszédok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.