mi a kotta?

Bűvös hárfa

  • mi a kotta
  • 2022. május 18.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/20. hétre

„Csak nemzeti zenét ne! Tíz­ezer ördög vigye az egész népiességet! Itt vagyok Walesben, és – ó, milyen gyönyörű! – minden nevezetesebb fogadóban ott ül egy hárfás, és egyvégtében úgynevezett népi dallamokat játszik; vagyis gyalázatos, közönséges, hamis vackot; mindeközben egy kintorna is dallamokat dudál, hogy meg kell tőle őrülni; sajnos a fogam is megfájdul tőle. A skót dudák, a svájci tehenészkürtök, a walesi hárfák, amelyek mind a vadászkórust játsszák a legförtelmesebb improvizált variációkkal; mindehhez rá­adásul a szépséges énekek a folyosóról, és egyáltalán az egész tenyeres-talpas zenéjük! Túlmegy minden határon! Ha valaki, mint jómagam, már Beethoven nemzeti dalait sem állhatja, hát csak jöjjön ide, és hallgassa ezeket – rikácsoló orrhangon elbömbölve, otromba kontárujjak kíséretével, és még csak ne is káromkodjon.”

A húszéves Mendelssohn fakadt ki ily hevesen és őszintén az egyik sokat idézett 1829-es levelében, amelyet első britanniai látogatása idején küldött haza szerető családjának. Persze ez az utazás másféle élményeket is tartogatott, még úgymond népi-nemzeti vonatkozásban is, hiszen a Skót-szimfónia 1842-ben lezáruló keletkezéstörténetének kezdőpontját is éppen ekkorra keltezhetjük. E művel nyitja majd jövő heti budapesti koncertjét a működésének immár rég az ötödik évszázadában járó csodazenekar, a Drezdai Staatskapelle (Nemzeti Hangversenyterem, május 26., fél nyolc). „Ez a zenekar a német haza legbecsesebb és legtökéletesebb hangszere” – fogalmazott hajdanán Richard Wagner, aki ráadásul a „bűvös hárfa” megnevezéssel is illette a szász együttest. Nos, e nagy múltú kompánia ezúttal vezetője, a bámulatunkra ugyancsak felettébb érdemes Christian Thielemann társaságában érkezik hozzánk: az említett Mendelssohn-kompozíciót, valamint egy kereken száz­éves koncerttermi ínyencséget, Alexander von Zemlinsky – Rabindranath Tagore szövegeit megénekeltető – Lírikus szimfóniáját elénk kínálva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.