Lemez

Miért hiányzik?

Zoltán Kocsis: Complete Philips Recordings

Kritika

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Bartók és Debussy összes zongoraműve, a Rachmaninov-versenyek, Ravel, Mozart, Chopin, Grieg és Liszt: jó húsz év termése található a dobozban, és mind jó a legmagasabb mérce szerint; amelyik bírálható, a mögött is erős gondolatiság lakozik. Kocsis hajlott az idioszinkratikus megoldásokra. Talán a messianisztikus hevülettel járó különcségből is, de főként azért, mert nem csupán előadóművész volt – veszélyesnek ítélte ezt a korlátolt szerepmintát –, hanem filológus, gondolkodó is, egy olyan korban, amely a bölcselkedést is haszontalannak tartja, hát még a zenéről folytatott elmélyült, több száz évet felölelő elmélkedést.

Debussy zenéjével kapcsolatban mindig tiltakozott az impresszionizmus címkéje ellen, interpretációjából pedig valóban hiányzik az az álomszerű atmoszféra, amely sok zongorista esetében persze csak a zengető pedál túlzó használatát jelenti. Kocsis többnek, univerzális, szinte klasszicizáló művésznek láttatja a francia komponistát, kiemelve forma- és dallamalkotó tehetségét, antik oszlopfőket idéző világos kontúrjait és az ebből fakadó, ismeretlen szépséget. Példaként legyen elég a népszerű E-dúr arabeszk vagy a Metszetek Pagodák-tétele; az áttetsző szövet mindkettő esetében növeli a hallgató izgalmait. Kocsis makulátlan technikáját, különösen bal és jobb kezének egymástól független dinamikáját hallva hajlamos elfeledkezni a kritikus arról, hogy előadásában olyasféle költészet van, ami a francia repertoár klasszikus tolmácsához, Michelangelihez méri őt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."