Lemez

Miért hiányzik?

Zoltán Kocsis: Complete Philips Recordings

Kritika

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Bartók és Debussy összes zongoraműve, a Rachmaninov-versenyek, Ravel, Mozart, Chopin, Grieg és Liszt: jó húsz év termése található a dobozban, és mind jó a legmagasabb mérce szerint; amelyik bírálható, a mögött is erős gondolatiság lakozik. Kocsis hajlott az idioszinkratikus megoldásokra. Talán a messianisztikus hevülettel járó különcségből is, de főként azért, mert nem csupán előadóművész volt – veszélyesnek ítélte ezt a korlátolt szerepmintát –, hanem filológus, gondolkodó is, egy olyan korban, amely a bölcselkedést is haszontalannak tartja, hát még a zenéről folytatott elmélyült, több száz évet felölelő elmélkedést.

Debussy zenéjével kapcsolatban mindig tiltakozott az impresszionizmus címkéje ellen, interpretációjából pedig valóban hiányzik az az álomszerű atmoszféra, amely sok zongorista esetében persze csak a zengető pedál túlzó használatát jelenti. Kocsis többnek, univerzális, szinte klasszicizáló művésznek láttatja a francia komponistát, kiemelve forma- és dallamalkotó tehetségét, antik oszlopfőket idéző világos kontúrjait és az ebből fakadó, ismeretlen szépséget. Példaként legyen elég a népszerű E-dúr arabeszk vagy a Metszetek Pagodák-tétele; az áttetsző szövet mindkettő esetében növeli a hallgató izgalmait. Kocsis makulátlan technikáját, különösen bal és jobb kezének egymástól független dinamikáját hallva hajlamos elfeledkezni a kritikus arról, hogy előadásában olyasféle költészet van, ami a francia repertoár klasszikus tolmácsához, Michelangelihez méri őt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.