Casketgarden: Incompleteness In Absence Kevés zenekar van Magyarországon - persze a feldolgozásbandákat leszámítva -, amely nyíltan vállalná, kik azok, akiknek a zenei hagyományait folytatni szeretné; persze nem is csoda, hiszen a közönség (pláne a rosszindulatúbb hányada) e nélkül is prímán kitalálja, kinek-minek gyenge utánzataként kell elkönyvelnie az adott együttest. Az évtizede alapított hazai Casketgarden egyike az üdítõ kivételeknek: biográfiájuknak már a második mondata világosan jelzi, hogy a Carcass és az At The Gates neve itt bizony csaknem olyan nagy betûkkel van a zászlóra hímezve, mint a sajátjuk. S hogy mi lehet a legtöbb, amit ezek után el lehet érni? Talán az, ha a közönség végül mégis elkezdi úgy érezni: elég lesz a legfelsõ név is azon a lobogón.
Nagyjából ez a helyzet a Koporsók Kertjével (hja, ebben a zsánerben inkább ne próbálkozzunk névfordítással): harmadik lemezén a zenekar egyszerre melodikus és vehemensen zúzós zenéje, ha nem is ragyog fel odalent mind az öt csillag, mindenképpen megáll a saját lábán, és vitathatatlanul megugorja azt a szintet, amit a komolyan vételhez meg kell. Ennek megállapításához elég belehallgatni akár egyetlen számba. Elõször fogad a gyilkos hangzás (azért az meghallatszik, ha az ember lemezét ugyanaz a svéd alak keveri, aki a Carnal Forge-éit és a Fleshcrawléit is), aztán pár percen belül a legjobb értelemben vett komplexitás és a szinte kimeríthetetlen ötletesség (szinte - mert néha mégis egysíkúnak tûnik az Incompleteness...). Korántsem biztos, hogy az elején nevezett zenekarokat említeném elõször, ha hasonlóakat kéne gyûjteni - de, mondom: igazából keresni sem kell már ilyeneket egyáltalán.
Kovács Bálint
Metal Age Productions, 2008
****
