A Stroboscopic Artefacts kiadó nagy dolgokat könyvelhetett el az elmúlt bő öt évben: a vállalkozást vezető Lucy felhelyezte Olaszországot a techno világtérképére, ráadásul a saját holdudvara mellett platformot biztosított azoknak a – világ minden tájáról érkező – művészeknek is, akik mára a színtér meghatározó alakjai lettek (például Xhinnek Szingapúrból, Donornak Amerikából, Percnek Angliából). Az őszt a fiatal Dario Tronchin, ismertebb nevén Chevel új albumával nyitják, aki az utóbbi években a techno kísérletező kedvű, de biztos kezű előadójaként pozicionálta magát.
A Blurse talán az eddigi legszerteágazóbb kiadvány a Stroboscopic Artefacts életében. Absztrakt tört ütemeivel csak ritkán hajlik a techno felé – a Down And Outról például hamarabb juthat eszünkbe Mark Fell és az .snd, mint bármi Berlinből, míg a Watery Drumming és a Stranded a pár évvel ezelőtti, agyasabb grime-zenékre reflektál, főként Pinch és Untold kevésbé tánctérorientált munkásságára emlékeztet. A két véglet között aztán megbújnak hallgatóbarátabb témák is: néha előkerül egy-egy meleg dubsáv (Identity Switch) és van IDM is a szebb fajtából (A Form of Love), így Chevelt számos olyan oldaláról megismerhetjük, amelynek létezéséről nem feltétlenül tudtunk. A stílusparádé remek, de azért nem mindig ugorja meg a végeredmény az elvárt szintet: helyenként a kevesebb több lehetett volna, és szó, ami szó, nagyon hiányzik az albumról egy-két igazán kiugró, emlékezetes szám, ami évekkel később is hivatkozási pont lehetne a szerző diszkográfiájában.
Stroboscopic Artefacts/Aktrecords, 2015
